Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskeméti statutumok 1659–1709

TÖRTÉNELEM 71 A XVII. század utolsó harmadában megélénkült a feudális befolyás növelésére irányuló törekvés a hódoltság területén is. Ennek jele és következménye Kecskeméten az volt, hogy a Koháriak, akik a város cencusának több mint felét kapták, közvetlenül bele kívántak szólni a közigazgatás és a gazdálkodás néhány területébe. Erre használták fel Nyéki Gábort, az egykori városi tisztségviselőt, aki a városban jelentkező társadalmi—gazdasági ellentéteket kihasználva, egyéni érdekeit nem éppen emelkedett módon érvényesítve, a hatalmas földesúri család kiszolgálója lett, míg le nem lepleződött, s bírói úton el nem ítélték.

6 A török elleni felszabadító háborúk nyomán kibontakozódó refeudalizálódás idején a Koháriak újabb alapokat kívántak kiépíteni maguk számára. Ennek következménye és megnyilvánulási formája az itt lelhető több földesúri statútum, illetve az a tény, hogy 1703-tól formailag, 1712-től ténylegesen is működni kezdett a városban a Koháriak úriszéke. Valójában az érintett félévszázad alatt a néhány erőteljes földesúri fellépés ellenére a város mindvégig meg tudta őrizni viszonylagos önállóságát földesuraival szemben. Ennek ereménye, hogy rendeletalkotó tevékenysége is gyakorlatilag folyamatos, még ha viszonylag hézagosan maradtak is fenn e határozatok. Még a XVIII. században is elmondhatjuk, bár a városban működött az úriszék, a „város szabad statutumalkotasa fennmaradt, alig egy-két esetben találkozunk a földesúr megerősítésével. A városi nagytanácsot a földesúr jelölése nélkül szabadon választották Kecskemét polgárai."

7 Városi statútumnak fogtunk fel minden olyan tanácsi rendeletet, amely a város lakosainak egészére vagy meghatározott foglalkozási csoportok, mesterségek egészére kiterjedő hatállyal rendelkezett. Egy-egy esetben a bírói indoklás, a tanúk vallomásának azon részét is beválogattuk, amely egy korábban hozott városi rendeletre hivatkozik, és amelynek szövege más formában nem lelhető fel. Nem mellőztük a töredékesen ránk maradt rendeleteket sem. Külön ki kell térnünk azokra a városi statútumokra, amelyek szövege nem maradt ugyan ránk még töredékesen sem, de Ballá János, egykori levéltáros a város tanácsi jegyzőkönyveiről készített kivonataiban, mutatójában, amelyek időközben sajnos eltűntek a háború alatt, történik rájuk utalás. Ezek a kivonatok, utalások nem lehetnek azonos értékűek a tényleges határozatokkal, hisz sem az előzményekre, sem az érvényességi körre nem térnek ki elégségesen, és legtöbbször a szankciók is elmaradtak. Talán csak egyetlen kivétel lelhető köztük. Ezért azt a megoldást volt érdemes választani, hogy mindegyiket itt rögzítjük a keletkezés dátumával és a Ballá által feljegyzett szöveggel. 6 Nyéki Gábor tevékenységével kapcsolatosan 1. HORNYIK J.: IL 151—165., ill. SZAKÁLY F.: 1981. 290—291. 7 RÉVÉSZ L.: 1956. 18.