Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Régészet - László Gyula: Joachim Werner könyvéhez

64 LASZLO GY.: JOACHIM WERNER KÖNYVÉHEZ .. . Amikor avar könyvemet fogalmaztam, még arra gondoltam, hogy MP és Bocsa az avar kori kettős fejedelemség emléke. Ma már úgy látom, hogy a mi fejedelmi leleteink az MP-nek való alávetettséget mutatják. A források szerint is Kovrat egyik fia, Kuber vezette népét Pannoniába. Hazai aranyálcsatos leleteinknek a MP-hez való viszonya egymagában is messzemenően alátámasztja Werner feltevését, hogy MP Kovrat sírja lenne. A sír számára készített ékességek kérdéséhez azt fűzném hozzá, hogy a kunágotai avar fejedelmi sír kardjának aranyvereteit is a sír számára szabták, és ugyancsak a sír számára készültek az aranygyűrűk is. Érdekes és a dolog lélektani mélyére világít Werner egyik megjegyzése (36. lapon), amikor arról ír, hogy MP kagánjat keresztényként, de a pogány temetés minden pompájával temették el. A keresztény MP kagánt lovával, vagy lószerszámjával temették el, akárcsak a kunágotait. Az embernek okvetlenül Géza nagyfejedelmünk jut eszébe, aki keresztény hitre tért ugyan, de elég gazdagnak érezte magát ahhoz, hogy pogány isteneinek is áldozzon. Egy rövid megjegyzés ahhoz, hogy a patríciusi méltósághoz nemcsak súlyos arany öv tartozott, hanem arannyal hímzett brokát köpeny is. Kiskőrös — Vágóhíd a bócsai fejedelem családjának temetője s annak több sírjában is volt „aranyviselet", ez ugyan nem arany hímzés volt, hanem a finom szövetekre rápréselt és ragasztott aranyleveles díszítés volt rajta. Ez bizonyossá teszi, hogy az avar fejedelmek saját hatalmukon belül utánozták a bizánci udvari szertartásokat, és a méltóságok adományozását ilyen aranylemezes köntösökkel kísérték. Végezetül is Werner a MP leleteinek eredetiben való vizsgálata közben arra a meggyőződésre jut — amint már idéztük —, hogy a lelet Kovrat kagán sírja volt. Ez a megállapítása, amint a neki írt gratuláló levelemben írtam, „régészeti főnyeremény". Mindent összevéve J. Werner új könyve ismét csak tovább vitte az eddigi kutatást — közte a miénket is — s éppen ezért a legmelegebben üdvözölhetjük. Kiegészítő megjegyzéseimet pedig fogadja a fiatalságunktól fogva meglévő egymást becsülés szerény megnyilatkozásának. JOACHIM WERNER: DER GRABFUND VON MALÁJA PERESCEPINA UND KUVRAT, DER KAGAN DER BULGAREN MÜNCHEN, 1984. Die Rezension wird bald in der Zeitschrift der Römisch-Germanischen Kommission in deutscher Sprache veröffentlicht werden, deshalb fasst hier der Verfasser das Wesen seines Beitrages nur kurz zusammen. Nämlich ist es diesmal nicht vor allem über eine Art Bekanntmachung die Rede, sondern vielmehr über Ergänzungen. J. Werner ist sozusagen ein Mitarbeiter der ungarischen Archäologen, da die bearbeiteten Themen sehr oft übereinstimmen. Diese Arbeit von ihm — wie der Verfasser in seinem Brief zu J. Werner schrieb, — ist ein archäologischer „Haupttreffer". Der Verfasser möchte diese Arbeit