Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Régészet - László Gyula: Joachim Werner könyvéhez
62 LASZLO GY.: JOACHIM WERNER KÖNYVÉHEZ .. . temetkeztek. Például a korai avarok általában homokba, a késeiek (az onogurok) általában agyagos földet választottak temetőül. Ez a tény általában előző hazájukra való emlékezést őriz, meg arról vall, hogy gazdaságukhoz milyen talajra volt szükségük. Például a magyarországi arany álcsatos sírok (Bocsa, Kunbábony és Tápé) homokból kerültek elő. A folyóparti lelőhelynek két szempontból van jelentősége: 1) Az ukrajnai népvándorlás kori fejedelmi sírok általában folyók közelében, vagy éppenséggel az ártérben találhatók, 2) a honfoglaló magyarok és nagyrészt a korai avarok települései folyók mentén, szigetközökben találhatók és temetőik is itt vannak. A MP kagáni sírtól 20 km-re ugyanazon folyó mentén egy másik fejedelmi lelet is előkerült (Szenzaryban). Mivel a két lelőhely feltehetőleg egy főhatalom alá tartozott, ezért a két sírban előd- és utód, vagy utód és előd sírját kell látnunk, vagyis a két sírt két időbeli rétegbe kell sorolnunk. Ennek kidolgozása azonban szovjet kollégáinkra vár. A több öv egy sírban kérdéséhez. A több öv egy kagáni sírban csak azt jelentheti — s erre Werner is gondolt —, hogy más és más alkalomra más és más övvel övezte fel magát a kagán. A félkilós aranycsatú övet (a bizánci patríciusi investi túra jelképe) nyilván csak a császár követeinek fogadásakor használta (erre vall az is, hogy csak nagyon kevéssé kopottak a veretek). A lelet nem teljes, erre nem csak az aranylapok feltehetően hiányos száma mutat, hanem például az álcsatok száma is, nyilván a kagáni övön sokkal több volt belőlük. Jegyzetek az álcsatos övekről. Fel kell vetnem a kérdést, hogy ezek nem egy régészeti forma („divat") elterjedését jelentik, hanem azt, hogy a magyarországi arany álcsatos övek gazdái valamiképpen függő viszonyban voltak Kovrattal, a MP sírjával. A Pannoniába telepedett negyedik Kovrat fiú Kuber alá tartozó részfejedelmek övét díszítették. Tehát nem egy régészeti forma terjedt el, hanem egy államszervezet települt át hazánkba. Nyilvánvalóan Ukrajnában is a kagánfiak, vagy részfejedelmek sírjaiból kerültek elő az aranyálcsatos övek. Külön figyelmet kell majd szentelnünk a préseléssel utánzott (aranyozott) álcsatos öveknek. Kik voltak ezek gazdái? Annyi bizonyos, hogy ezeket nem magányosan (titokban) temették el, hanem temetőben (központi helyen?) feküdt sírjuk, népük körében maradtak halálukban — s nyilván életükben is. Talán alsóbbrendű vezérek, nemzetségfők voltak? Annyi mindenképpen bizonyos, hogy az arany álcsatok (figyelnünk kell a beléjük foglalt kő színére, hogy pirosak-e, kékek-e) az onogur államszervezet elsőrangú emlékei! A Paternus tálról. Nyilvánvaló, hogy a tál peremének domborművei a legjobb későrómai-bizánci ezüstművesség termékei (feltehető, hogy az „ex antiquis" a szövegben nemcsak a régiségre, hanem a pogány előzményekre utal!). A peremre kerülő kőberakásos, keresztes korongok és a tál belsejében az alfa — omegás (Krisztus-monogramos lap) a „renoválás" termékei, más kéz, más szellem munkái,
