Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet
468 SZELESTEY L.: KIRÁLY ZSIGA ... Rosta Gyula Varga Péterné nagyanyjának, Rosta Rozáliának készítette még leánykori ajándékként (24. kép). De a családi hagyomány szerint az ügyes kezű, messze földön híres faragó nemcsak mángorlókat, hanem spanyolozott rostákat (nyilván nem a hétköznapi funkcióra szánva!), sőt faliórákat is csinált barátainak, ismerőseinek. A dunántúli pásztorművészetbe nevét erdészként beíró Rosta Gyula meglepően korán, már 1841-ben ugyancsak körbe komponálja a számjegyeit egy, az előbbi darabnál kezdetlegesebb kidolgozású, még az útkeresés bizonytalanságairól árulkodó mángorlóján (23. kép). Idővel ugyan szakít ezzel a megoldással, ám kompozícióinak kialakításán, hangsúlyozott tükörszimmetrikus megformálásán később is jól érezhető Király Zsiga hatása. A kisfaludi juhász tevékenysége természetesen nemcsak egy szűkebb terület faragóinak munkálkodását befolyásolta, hatósugara szinte az egész NyugatDunántúlra kiterjedt. így például annak a ma még ismeretlen mesternek a munkáján is jól kimutatható, akinek működési területe minden bizonnyal abba a Keszthely, Marcali, Nagykanizsa által bezárt háromszögbe esett, ahol a múlt század második felétől egy, ugyancsak kitűnő, jeles faragókat „tömörítő" iskola körvonalai kezdtek kirajzolódni. S nem is csak azért, mivel maga a tárgy is innen, Kerecsenből került elő. A kivitelezés sajátosságai is erre engednek következtetni. A mángorló készítője a foltszerű spanyolozásnak és a karcolt, hajlékony vonalaknak valami 26. BOROTVATOK. 1854. FERTŐD, GYŐR-SOPRON MEGYE. 24,9 CM. ISMERETLEN PÁSZTORFARAGÓ MUNKÁJA. (MAGÁNGYŰJTEMÉNY)