Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet
NÉPRAJZ 469 olyan utolérhetetlen összhangját teremtette meg, amire sem előtte, sem utána nem volt példa a dunántúli pásztorművészetben (25. kép). Egy ilyen tárgy viszont csakis ott születhetett meg, ahol mindkét faragóeljárást egyformán művelték. Az már ma is világosan kirajzolódik előttünk, hogy a dekoratívan kezelt spanyolozás a Dunántúl nyugati és északnyugati részén terjedt el és maradt meg uralkodó technikai eljárásként, a karcolt, vonalas kivitelezés viszont Baranyában és Somogyban volt honos. A kettő találkozásánál, vagyis az előzőekben már említett háromszögben viszont a kétféle technikai megoldás együttes alkalmazása is gyakori. Eddig e két eljárást egyesítő faragókör legjelesebbjeként a mozgalmas kompozícióiról ismert pásztorfaragót, Kiss Istvánt ismertük. A juhászból erdőőrré lett faragónak eddig hét munkáját sikerült azonosítanunk az 1870-es, 80-as évekből. Sajnos, későbbről egyetlen darabját sem ismerjük, holott még sokáig élt, 92 éves korában 1935. február 17-én halt meg Komárvárosban 46 Időközben azonban kiderült, hogy Kiss István előtt már két évtizeddel is dolgozott itt egy kitűnő képességű alkotó, aki nemcsak tanult Király Zsigától, hanem hasonló igényességével, egyéni invencióival szinte azonos formátumú, a képírás legnemesebb hagyományait folytató mesterré is vált. Kár, hogy e karekteres, senki mással össze nem téveszthető stílust kialakító faragó egyetlen más munkáját sem sikerült még azonosítanunk. Továbbra is időrendben követve az emlékanyagot, az 1854-es, 55-ös évben egy borotvatokokra „specializálódó", valószínűleg rabként tevékenykedő kismester megoldásain, motívumhasználatán mutatható ki egyértelműen, hogy ismerhette Király Zsiga vagy az őt követő pásztorfaragók munkáit (26. kép). A Süttörhöz, Fertődhöz kötődő tárgycsoport készítője minden bizonnyal egy itteni, az 1850-es évek derekán fogságba került pásztorember lehetett. Több alkalommal is volt börtönben az 1825. április 27-én Kenyériben (Vas megyében) született Böröndi János. 47 Apja erdőőr volt, ő azonban juhászként került Király Zsiga falujába, Kisfaludra. Itt házasodott a mihályi születésű Major Katalinnal 1860. augusztus 26-án. 48 Egy három évvel korábban készült mángorlóját azonban — a felirata szerint — Pájer Veronikának faragta. (27-27/a kép.) 49 . Azt nem tudjuk, hogy ekkor éppen börtönben volt-e, a Soproni Levéltár idevágó dokumentumai hiányoznak. Ezt megelőzően azonban, az 1840-es években két alkalommal is találkozhatunk a nevével a szombathelyi börtönlajstromokban. Azt, hogy ekkor már faragott-e, nem tudjuk. Az 1857-es mángorlója viszont azt bizonyítja, hogy előtte túlságosan sokat nem gyakorolhatta a faragótevékenységet. Az 46 Zalakomáromi római katolikus halálozási Akv-ek. 47 Kenyéri római katolikus születési Akv-ek. Böröndi János meghalt: Bagolyvárpuszta (Kemeneshőgyész), 1886. május 5. (Kemeneshőgyész, római katolikus halálozási Akv-ek.) 48 Mihályi római katolikus Akv-ek. 49 Zettl— Langer gyűjtemény, Sopron. A tárgy lelőhelye nem ismert.
