Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

464 SZELESTEY L.: KIRÁLY ZSIGA .. . 22. TÜKRÖS, 1842. LELŐHELYE ISMERETLEN. 10,5 x 11,5 CM. KIRÁLY ZSIGA MUNKÁJA. (NÉPRAJZI MÚZEUM, 51.31.270.) század második felében is találkozhatunk, uralkodóvá azonban a városi „piacot" felfedező e századi faragók tették. Király Zsiga tárgyai azonban még minden vonatkozásban a fénykort idézik. Mángorlói, tükrösei nélkül — véleményünk szerint — reformkori művészetünk története nem hogy szegényebb, de igazából be sem mutatható. Az a kollektív „formakincs", amiből Király Zsiga is merített, még mintegy fél évszázadig meghatározó jelleggel érvényesült a dunántúli pásztorművészetben. E népművészeti ág képviselői, ha sok-sok egyéni ötlettel, leleménnyel is vegyítve, még évtizedeken át ragaszkodnak az öröklődött formákhoz, a kialakult megoldásokhoz. Közben azonban „üzenetközvetítőként" újabb tárgyféleségeket is adaptálnak és munkálnak meg az egymást váltó faragóeljárásokkal, ily módon is rugalmassági, alkalmassági próbának vetvén alá az organikus karakterű jelkészletet. Érdekes azonban, hogy más területek pásztorművészeti megnyilvánulásaival szem-