Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

NÉPRAJZ 443 évek végén, az 1840-es évek elején Szombathelyen fogvatartott faragópásztorok, nevezetesen Jáger, igazi nevén Horváth József (Káld, 1817. június 28. — ?)

33 és társai tevékenységével kapcsolatosan konkrét adataink, dokumentumaink vannak,

34 hogy tükröseik, mángorlóik stb. a rabok megjobbítását célzó s nem utolsósorban hasznot is hozó munkálkodását biztosító dologházban formálódtak. Úgy tűnik, hogy a reformkor vívmányaként létrehozott és a tömlöcök mellett rendre megépült munkaházaknak fontos szerepük volt e sajátos népművészeti ág kiteljesítésében és térhódításában. A finomabb, aprólékosabb kivitelezést igénylő figurális ábrázolásoknak az ekkortájt megfigyelhető térnyerése, színesebbé, dekoratívabbá válása — a már említett megváltozott kortársi igényeknek is eleget téve — minden bizonnyal a dologházak létrejöttének, a rabok foglalkoztatásának is köszönhető. Hiszen ily módon nemcsak jobb körülmények, hanem a faragótevékenységhez szükséges anyagok és eszközök is a rabok rendelkezésére álltak. Ezek a megváltozott feltételek, lehetőségek a rábaközi juhászokból „verbuválódott", a soproni börtön(ök) lakóiból „szerveződött" faragókör tagjainak tevékenységét is jótékonyan befolyásolhatták. Egyfajta sajátos igazságszolgáltatásnak is felfoghatjuk, hogy éppen akkor, amikor az idegen érdekeket képviselő hatalmi gépezet tűzzel-vassal irtaná a betyárokat, tudtán és akaratán kívül az üldözöttek „megéneklésének" a lehetőségét is megteremti. Csak közbevetőleg jegyezzük meg, hogy e hatalmi gépezet buzgó hivatalnokainak, precíz ügykezelésének köszönhető az is, hogy ma egyáltalán tudunk valamit e hányatott sorsú, a művészettörténeti kutatások során mindeddig semminemű figyelemben nem részesített alkotók (mert hát azok!) életéről, munkásságáról. Kétségtelen ez a valami még mindig túlságosan kevés ahhoz, hogy e faragókör voltaképpeni kialakulását, tevékenységét, nagyságát — az itt dolgozó faragók számát —, ha csak nagy vonalakban is, de körvonalazhassuk. Kapcsolattartásukról, érthető módon, még kevesebbet tudunk. Nyilvánvaló, hogy több, egymással is versengő faragópásztor dolgozhatott Sopronban, ha olyan kvalitású faragó emelkedhetett ki közülük, mint Király Zsiga. Jelenleg rajta kívül csak az alkotótárs és barát, Török (Németh) János, valamint egy harmadik, nagy valószínűséggel megfogható, név szerint is megismerhető készítő munkálkodására vannank adataink, írott forrásaink. Utóbbi, következtetésünk szerint az 1805. október 23-án Lakon (Répcelak) született juhászbojtár, Jóna József.

35 (A neki tulajdonított tárgyak többségén valóban ott is a jellegzetes viseletű, kezében juhászkampót tartó pipázó juhász alakja.) Az ő kezemunkájának tartott — eddig azonosított — hét tárgy közül hat borotvatok, egy pedig tükörtartó (4—9. kép). Az előbbiek közül a legkorábbit 33 Káldi római katolikus születési Akv-ek. 34 VamL. Vvti. Büntető perek 78/1840. 35 Nicki római katolikus születési Akv-ek. Jóna József meghalt: Pápóc, 1891. szeptember 1. (Pápóc, római katolikus halálozási Akv-ek.)