Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Szelestey László: Király Zsiga és a dunántúli pásztorművészet

444 SZELESTEY L.: KIRÁLY ZSIGA . . . sajnos, csak rajzról ismerjük. (Néhány nyugat-dunántúli mángorló stílusa ugyan rokonságot mutat ezekkel a faragásokkal, hovatartozásuk azonban — a tárgyak kis száma miatt — ma még teljes biztonsággal nem dönthető el.) Munkásságának nyomonkövetését megkönnyíti, hogy tárgyainak mindegyikén évszám is van. Az elsőn 1832-es, az utolsón 1843-as datálás. Minden darab spanyolozással, piros és fekete viaszberakással készült. Néhányra felirat is került. Sajnos egyik betűvéset sem alkalmas arra, hogy akár a faragó, akár a megajándékozott nevére következtethetni lehetne belőle. A datálások első számjegyének, az egyesnek a kialakítása, sajátos megfogalmazása tűnik talán csak úgy, hogy ligatúrával állunk szemben (két J-betű összekomponálása?) A faragó kilétét tisztázandó, egy más megközelítésből kiindulva, feltűnő, hogy a tárgyak egy része az 1830-as évek első felében, másik része viszont fél évtizedes szünet után, az 1840-es évek első felében készült. Nyilvánvaló, hogy sok faragás el is pusztulhatott az idők során, az itt bemutatott néhány darab csak töredéke lehet annak, ami valaha e jeles faragó keze alól kikerülhetett. Ám ez a hiátus, hogy egymást követő öt évből ne maradt volna ránk egyetlen munkája se!... Nos, ennek elképzelhetően valami oka volt. Talán az, hogy ezekben az években nem is faragott az általunk keresett pásztor. S hogy miért nem, kézenfekvő, ekkor szabadlábon volt. 1841-ben viszont újra börtönbe kerülhetett, innen datálódik második „alkotói" periódusa (rögtön magyarázván a korai daraboktól való eltéréseket is, a kompozíciós változásokat, a kettős figura, a férfi és nő alak együttes megjelenését), amit 1843-ig követhetünk (9. kép). Eddig ülhetett börtönben. S ha a tárgyak révén már az is kiderült, hogy az említett változásokat, újításokat Király Zsiga faragványai, megoldásai motiválták (ugyanakkor a kisfaludi juhász munkáin is éppen ekkortól jelennek meg új elemek, motívumok), akkor már viszonylag könynyebb kideríteni, ki is lehet a harmadik faragó. A feladvány így szól, ki az a juhász a rábaközi pásztorok közül, aki az 1830-as, illetve az 1840-es évek első felében ült börtönben, s minden bizonnyal Király Zsiga szűkebb baráti, ismerősi köréhez is tartozott. A keresést ezúttal az is könnyebbé tette, hogy 1836-ban a kisfaludi pásztor szinte minden társa lakat alá került. Akik viszont nem, azok közül Jóna Józsi az egyetlen, aki a kérdéses faragóként számításba jöhet. Ő első alkalommal Szombathelyen raboskodik, 1830-tól. Perirat hiányában csak a korabeli büntetőperi mutató idevonatkozó bejegyzését idézhetjük: „ .. Jóna Jósi csavargó, és tolvaj rab személy ellen felvett vádlás a perbeli irományokbul tökélletesen bé próbáltatván, — az egy esztendei Vasban köz munkában töltendő fogságra, és fertálonkint 40. öszvessen 160 pálcza ütésekre, az el tolvajlott pénzek hátra levő része meg téríttésén felül ítéltetett.. ."

36 1832. jan. 3-án már ismét börtönben van. Ezúttal Sopronban, nem kisebb 36 VamL. Vvti. Büntető perek 68/1830.