Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor

410 К. CSILLERY К.: A HARTAI BUTOR ... kelengyebútorrá: ruhásláda Hartán nem is került már elő a gyűjtések során, csak amin férfinév állt, tehát vőlegény láda.

84 Az emlékanyag arról tanúskodik, hogy a tehetősebb családok, magától értetődően, azon voltak, hogy az a szekrény, amit ők adnak a leányukkal, mintázatban, kiképzésben kitűnjön a többieké közül. Ezt a törekvést szolgálva, egy különös figura bukkant fel a hartai szekrényajtók középső mezőjén: a lobogós ingujjas és gatyás, ostort emelő lovas betyár képe, szembeállítva egy lovas katonával (18. kép), sőt később gyakran másik betyárral párosítva is (20. kép). 1836-ban kapta Hirsch Mária az eddig elsőként ismert ilyen szekrényt, rajta felirat segíti az azonosítást: „Angyal Bandi" és „magyar huszár".

85 Az Angyal Bandiként közismertté vált Ónodi András betyár (1759—1806) neve már a XVIII. század végén fogalommá lett, sőt 1817-ben népies ízű, lovas, kezében ostort tartó fantáziaképe is országosan elteredt a ponyvairodalom révén,

86 mégis alighanem a reformkorban előtörő jogos szociális elégedetlenség segíthette Hartán elfogadtatni, az úgy tűnik, ott helyben született merész tematikai újítást. így kaphattak kiemelt helyet, különös módon, ezek a törvényen kívül álló személyek — akiket a társadalmilag nagyon is hasznos foglalatosságból élő német gazdák egyébként aligha tartottak követendő példának — az eladóleányok tisztaszobabeli nyilvánosságra szánt kelengyebútorán. Tény azonban, hogy habár az értelmező felirat a továbbiakban el is tűnt a lóháton feszítő betyárok mellől, egészen a XIX. század legvégéig kedveltek maradtak a módosabb menyasszonyok szekrényein, akkor azonban már pisztollyal a kezükben és modernizált öltözetben (20. kép). Egyébként a hartai lovasalakok a Hartától a Duna mentén mintegy 150 kilométerre északra fekvő Esztergom környéki, az ajtókon lovas magyar gárdistákat megjelenítő, XIX. század eleji szekrényeknek a közvetlen hatásáról vallanak — miként a hartai szekrények felépítése szintén nagyfokú azonosságot mutat azokéval. A lovasábrázolással díszített esztergomi szekrényeknek a létrejötte viszont kétségtelenül összefügg az osztrák Duna menti kereskedővárosban, Linzben és környékén a XVIII. század második felében divatba jött és 1830 körűiig szép számban áruba bocsátott „lovasszekrények"-kel, amelyek szokott díszét lóháton parádézó uralkodók felragasztott és kiszínezett metszetei adták, majd pedig ugyancsak lovagló tiszteké meg pandúroké.

87 84 Lásd: BOROSS M. 1982/b. 102., 104—106. 1., 53—54. kép. 85 Magángyűjteményben. 86 POGÁNY P. 1978. 93—94. 1., 80. kép. 87 K. CSILLÉRY K. 1962. 237. 1., 48. kép; K. CSILLÉRY K. 1973. 115 118. 1., 9—13. kép. BOROSS Marietta asztalos adatközlői szerint lovasszekrényeket Hartán egyedül a Kast asztalosdinasztiatagjai ötéit belőlük a faluban—készítettek; lásd: BOROSS M. 1981/a. 522.; BOROSS M. 1981/b. 1160—1161., 1163.; BOROSS M. 1982/a. 72—78.; BOROSS M. 1982/b. 64., 95., 117., 122., 148., 155. 1., 27., 61—66. kép). Magának a lovas-motívumnak az átvétele nincs kapcsolatban azzal, hogy az 1791-ben született ős, Kast Péter, pozsonyi származású, és onnan költözött Hartára — Pozsony környékén ilyen bútordíszítés nem dívott —, de nincs szükség a távolabbi elődök Linz környéki, Sankt