Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor

NÉPRAJZ 411 Miután a hartai szobaberendezés a XIX. század elején ruhásszekrénnyel is kiegészült, kisebb változtatásoktól eltekintve, lényegében másfél évszázadon át azonos maradt. A külső hatásokra oly nyitott korai, XVIII. század végi—

XIX. század eleji időszak után

88 a hartai tárgyi kultúra később már egyébként is túlnyomórészt abból a saját hagyományból élt, amit ezeknek az átvételeknek az alapján bontakoztatott ki. A bútoregyütteshez csupán valamikor a XIX. század utolsó harmadában csatlakozott egy újabb darab: az alacsony szekrény — a polgári trümó megfelelője —, komotschank néven (5. kép).

89 Ez is mindjárt hartaivá vált azáltal, hogy megkapta a hagyományos tarka virágozást. Valójában a virágornamentika volt az, ami mindvégig biztosította az egy-egy szobában egymás mellé társított régebbi és újabb hartai bútor egységes megjelenését. Az előképek pontos visszaadására törekvő kezdetek után, amit az 1820-as évek emlékei szemléltetnek, a következő évtizedekben már megindult a helyi ízlés szerinti átformálás. A szimmetrikus szerkesztési szabályok betartása mellett, szabadon válogattak a mesterek a hozzájuk átszármazott mintaelemekből, így keresztezhette azután idővel egyazon bútoron az egyik virágbokrot rokokós szegély, a másikat meg koraklasszicista. Eközben az utóbbi végképp át is értelmeződött: fülkévé formálódott át az egykori babérfüzér (3. kép). A virágok rajza szintén módosult, így jött létre például a csakis Hartán látható stilizálású szegfű és rózsa (18—20. kép). Hamar feltűnt a talán legjellemzőbb hartai vonás, minthogy a komáromi munkák könnyed ecsetkezeléssel odavetett vonalkái, amelyek ott a felület fellazítását szolgálták, mindinkább megmerevedtek a hartai követőknek a kezén, és szorosan összepréselődve, egymásra tornyosuló legyezőkké rendeződtek (5., 19—21. kép). Mindemellett a XIX. század második felétől Hartán is érvényesültek a mintaalakításnak bizonyos országos tendenciái: a színesedés, a motívumok zsúfolódása és elaprózódása (20. kép).

90 Egyedi vonásokat azonban, a betyárokat és katonákat megjelenítő Kast asztaloscsalád tagjain kívül,

91 más múlt századi mestereknél nehéz felfedezni.

92 Ebben Flóriánból való származásának a feltevésére sem (így: BORÖSS M. 1982/a. 78.), a motívum-átvételhez elegendő volt a Linz, vagy ami sokkal valószínűbb, az Esztergom környékén dívó lovasszekrényeknek az ismerete, no meg a megfelelő képes ponyvafüzeté. 88 Nagyon jellemző, hogy a hartai emlékezetben egy ekkor betört újdonság őrizte meg a „divatos" jelzőt: nevezetesen az 1930-as években már Hartán is százéves lófejes ágy viselte még akkor is a modipet, „divatos ágy" elnevezést; lásd: FÉL E. 1935. 15. 89 Természetesen ez a bútorféleség bekerült ez idő tájt magyar parasztházak bútorkészletébe is, így pl. Kapuváron; lásd: K. CSILLÉRY K. 1965. 50—51. kép. Mivel azonban a magyar parasztság által befogadott újabb bútorok ekkoriban már rendszerint nem kaptak hagyományos díszítést, a jobbára csak az archaizmusokra érzékeny kutatás nem fordított rájuk figyelmet. 90 Vö.: K. CSILLÉRY K. 1972. 37. 91 Lásd a 87. jegyzetet. 92 BOROSS Marietta figyelemre méltó kísérletet tett az évszámok írásmódjának asztaloscsaládokhoz való kötésére, négy esetben mutatva rá a feltételezett kapcsolatra; lásd: BOROSS M. 1982/b. XII. kép. Következetesen azonban nem sikerült végigvinnie az azonosítást. Ehhez csupán egyetlen példát említek. Az olyan évszámkezdő egyes, mely fönn violinkulcsszerű alakzatban végződik, a kötetbeli