Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor
NÉPRAJZ 409 járt volna, de asztalostól rendekre nem tellett neki, az faragóspecialistával is elkészíttette, vagy ha értett hozzá, maga faragta meg. 79 Mindazonáltal a múlt század eleji gazdasági fellendülés idején a hartai németek olyan új bútordarabot is befogadtak, nevezetesen a ruhásszekrényt, amelynek az átvételével viszont a magyar szomszédság várt még jó néhány évtizedet, miután a ládát'követően, előbb a fiókosszekrényt, a sublatot tették meg kelengyebútornak. Ám fiókos szekrényre meg a hartai parasztság nem tartott úgyszólván semmi igényt. 80 Ruhásszekrény már az 1820-as évekből maradt fenn Hartán. 81 Felépítés tekintetében a hartai szekrények a magyarországi XVIII. század végi kétajtós polgári példányoknak felelnek meg, 82 csökkentett méretű barokkos korpusszal, levágott sarkokkal és rendesen leginkább esztergályozott lábakkal, amihez klasszicista felülettagolás és díszítőelemek járulnak, például fogrovatsor, továbbá cseppek, rozetták és füzérek sora a koszorúpárkány alatt (2., 4., 13., 18—20. kép). 83 A hartaiak azonban a barnára mázolt és erezett fenyőfa szekrényen is ott kívánták látni az immár sajátjuknak érzett virágos stílus motívumait, és az asztalosmesterek fel is festették rá, kék alapú mezőkbe foglalva — a legkorábbi példányokon még egészen egyszerű megfogalmazásban — a komáromi második stílus szellemében fogant színes csokrokat. Az ilyen szekrény lett azután itt a leányoknál elvárt 79 Egy 1770-ben faragott példányát, Néprajzi Múzeum 58.107.6 ltsz., lásd: K. CSILLÉRY K. 1971a. 13. 1., 19—20. kép. 80 Bár SIMONYI Jenő 1882-ben „fiókos szekrény"-ről beszél (lásd: 32. jegyzet), ez alatt minden bizonnyal az alacsony, egyfiókos és kétajtós szekrénykét érti. Korábbról ugyanis Hartán valódi komód, amennyire ismerem, nem maradt fenn. A hartai adatközlök is úgy tudják, hogy ez a bútorféleség itt csak az 1930-as évektől kezdődően terjedt némileg el, természetesen ekkor már nem mint kelengyebútor, hanem a kétajtós szekrényke ellenében. Egyébként Hartán mind az ajtósra, mind pedig a tisztán fiókosra egyaránt alkalmazták a komotschank elnevezést. 81 így pl. 1825-ből: Néprajzi Múzeum 133 848 ltsz. 82 SZABOLCSI H. 1972. 88—89. 1., 131—152. kép. 83 Összehasonlításul megjegyzem, hogy a legkorábbról, 1822-ből megőrződött hartai asztal (Néprajzi Múzeum 70.87.18 ltsz.) összképében — hasábos, lefelé keskenyedő lábak, az asztallapon plasztikus hatású csillagberakás — szintén a klasszicista stílusú magyarországi polgári asztalokat követi; lásd: SZABOLCSI H. 1972. 97—98. 1., 226—231., 234—241. kép. Az asztal ebben a megjelenésében maradt meg Hartán — csupán a festetteknél változó dísszel — a továbbiakban is (lásd itt 1. és 11. kép). Ami azonban a típust illeti, az ilyen asztalt, a XIX. század elejétől kimutathatóan, a kötelező rajzoktatásban részesült asztalosok szélesen elterjesztették a magyarországi parasztság körében. Feltehető ezek után, hogy ebben a gazdaságilag kedvező időszakban, a lakásképet meghatározó olyan bútoroknak, mint a klasszicista jellegű szekrény és asztal, az átvétele idején kerülhetett sor több más alapvető hartai bútortípus meghonosítására is. Feltehető ez azokról a Hartán mindvégig igen kedvelt deszkahátú székekről is (1—2. kép), melyek támláját két ellentétes irányba ívelő rés töri át — legkorábbról egy 1832-es példány ismert, Néprajzi Múzeum 67.4.1 ltsz. —, mégha ezek úri előképei, közvetve az angol XVIII. század eleji Queen Anne-székek nyomán, nálunk már a XVIII. század közepén kimutathatók (SZABOLCSI H. 1954. 33. 1., 40. kép). Megjegyzendő, az ilyen székeknek szintén vannak német párhuzamai, de mivel azok elnépiesedése, úgy látszik, csak a XVIII. század végén következett be, közelebbi kapcsolat a hartaiakkal nem tehető fel (vö.: RUMPF, К. 1967. 236—252.).
