Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - K. Csilléry Klára: A hartai bútor
392 К. CSILLERY К.: A HARTAI BUTOR ... hagyaték egészét árverésre volt szokás bocsátani, az örökösök pedig a kapott pénzen osztozkodtak. 48 Azoknál a családoknál is rendszerint komoly gondot okozott a berendezkedés, ahol úgy számítottak, hogy a lakószoba mellett tisztaszobát is létesítenek. Különösen kitolódhatott, érthető módon, a tisztaszobába való bútoroknak a megszerzése. Ilyenkor sem voltak ritkák a szükségmegoldások. így történt ez a főként hajófűtőként dolgozó Markó Henrikéknél is, akiknek a tisztaszobája — 1964. évi állapotában — illusztrálja jellemző példaként a jelen tanulmányt (10—15. kép). Az 1899ben született feleség, Hedrich Mária 191 l-ben kapta, tizenkét évesen, a későbbiekben a lakószobájukban használt ágyat, de másik kelengyebútornak emellé egy kétajtós szekrénykére (12. kép) futotta csak az ezt követő évben. A tisztaszobabeli ruhásszekrényt (13. kép) 1926-ban, hét esztendővel a házasságkötés időpontja (1919) után készíttették el, a vele szemben, az ajtó közelében felállított ággyal (10. kép) egyetemben. Ugyanennek a szobának a sarokpadját és asztalát (11. kép), továbbá az alacsony szekrény és a ruhásszekrény között, tehát a főhelyen levő ágyat és az előtte álló székeket (12. kép) hosszú évek múltán, árverésen vették. Mindezt ismerve, beszédesebbé válnak számunkra azok az évszámok, amelyek a köpcsényi múzeum gyűjteményébe került hartai szobaberendezésről olvashatók le. Ezek a közlések márcsak azért is lényegesek, mivel ez a bútoregyüttes — mely egy tisztaszoba berendezését képezte — másodkézből, az eredeti birtokosairól való ismeretek nélkül jutott múzeumi tulajdonba, míg az azt kiegészítő lakásfelszerelés többségében utólagos terepmunka során gyűlt össze. 49 A gyűjtőutak során megismert hartai szobaberendezéseknek az alapján mérlegelve, az egykori tulajdonosok némileg tehetősebbeknek mondhatók, mégha a bútorbeszerzés, miként az kitűnik, náluk is évek takarékoskodását igényelte. A tulajdonos házaspárról legbővebben a falon bekeretezve függő házassági emléklap, a régebbi hartai lakások elmaradhatatlan tartozéka tanúskodik (6. kép). Eszerint az 1886-ban született Schmehl János 1913-ban házasodott össze az 1895. évi születésű Wolf Katalinnal. A menyasszony az egyik ágyat 1907-ban kapta (3. kép), tehát a helyi elvárásnak megfelelően, azaz tizenkét éves korában; megjegyzendő: ez eredetileg egy név nélküli, tehát bizonyára készen vett — nem pedig csináltatott — példány volt, a házaspár nevét az erre a célra üresen hagyott helyre már az esküvő után írathatták fel. A másik ágy 1913-ból (2. kép), a házasság megkötésének az évéből való; ennek a második ágynak a beszerzése viszont szabálytalan, hiszen láthattuk, a helyi szokás egyetlen ágy vitelét kívánta csak meg, igaz, egy szekrénynek is kellett társulnia hozzá. Ez esetben azonban a ruhásszekrénynek (2., 48 Vö.: BOROSS M. 1982b. 35. Másutt az áll (77.), hogy különösen az így vett padon szokás volt asztalossal átíratni a nevet. A szegényebbek azonban nem szántak erre pénzt, lásd pl. a jelen cikk 11. képét. 49 A Köpcsénybe került anyag Páldy Krisztina gyűjtése, 1981—1982-ben.
