Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Régészet - Bérczi Szaniszló: Szimmetriajegyek a honfoglaláskori palmettás és az avar kori griffes-indás díszítőművészetben

RÉGÉSZET 37 7. ÁBRA. TÜKRÖZÉSSEL SZÉLESSÉGÉBEN MEGKETTŐZÖTT ALAPMINTÁZATÚ KETTŐS-FRÍZCSOPORTOK. Újabb tükrözéssel a mintázat a teljes síkra kiterjed és rendre a következő tapétacsoportokhoz jutunk: „rllm-^pm; £rllg->-cm; £r2->pmg; „r2mm->pmm; £r2mg->cmm (vö. a 3. ábrával) is mind a négyféle szerveződésgazdagító tevékenységre találunk példákat. Először a palmettás művészet fejlesztési irányairól gyűjtött fölismeréseinket foglaljuk öszsze. MINTAMOLEKULÁK Elemi formaegységek összekapcsolódását nevezhetjük mintamolekulának. A mintamolekula képződés hatással van a szerkezet-szerveződésre, mert a mintamolekulát előállító (vagy másképpen szólva azt invariánsán meghagyó) szimmetriaműveleteknek illeszkedniök kell a magasabb struktúrát szervező szimmetriaműveletekhez. A honfoglalás kori díszítőművészetnek egyik föltűnő vonása, hogy az uralkodóan gyakori formaelemet, a palmettát, többnyire D

í tükörszimmetrikus elrendezésű csokrokban használja a magasabb szerveződések mintamolekulájaként. A D

: szimmetriájú mintamolekulák olyan frízcsoportokhoz illeszkednek, amelyekben a tükrözés, mint szimmetriaművelet előfordul. A hét alaptípus közül az rlm, az rllm, az r2mm és az r2mg ilyen. A tükörrel kettőzött frízek közül, (melyeket a következő fejezetben mutatjuk be) éppen azok fordulnak elő a vizsgált anyagban, amelyekben e tükrözés az alaptípusnál nem fordul elő (hanem a sáv menti tükörrel való