Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Néprajz - Novák László: A Három Város hivatali rendszere a 19. század közepéig, annak iratképzése s a forrásanyag néprajzi jelentősége, különös tekintettel a végrendeletekre és az inventáriumokra

NÉPRAJZ 327 tő szerepe volt minden időben (Cegléden földesúri jóváhagyással történhetett meg mindez). A „szerzés", földbirtok vásárlás fokozottabban hangsúlyozódott Kecskeméten és Nagykőrösön. A fejlett, differenciáltabb ügyintézés is ezt tükrözi a XVIII —

XIX. században. A tanács legfőbb feladatai közé tartozott a birtok védelme, amelyet statútumok sorozatában fogalmaztak meg. Erről határozott Nagykőrös magisztrátusa az 1747. évi szabályrendeletében, mondván: „Mivel az adásoknak és vételeknek alkalmatosságával írott különös alkuvások és tserélések miatt gyakorta sok tsalatkozások történni szoktak a' Város Népei között, úgy hogy idő múlásával, némellyik vevő félnek még az maradekais a' meg vett Jószág végett búsittatik, annakokáért, aki el adgya Házát, Szőlőjét, és akarminémű örökségét, hogy a' vételnek törvényes fundamentuma lehessen, sem az Adó, sem az Vevő kárt ne vallyon, és közöttök támadható villongások el távoztassanak, mind a' két fél a' Város Házához mennyen, és a' Város Bíráji, 's Nótáriusai jelenlétekben vallást tegyenek, és a' Város Könyvében bé írassák (: s' a' Jószágnak bírásában magát a' vevő fél két betsületes embert a' végre ki kérvén, a' Törvény szerént bé iktassa:). Ha valaki ellenzi azon eladást, tizenötöd nap alatt Bíró és Tanátsbéli Uraimék előtt ellene mondhat, és az ö ellene mondásának okát kell adni. Ha penig ellene nem mondó lészen, azonnal az örökségnek birodalmában szabadon bé mehet. Ha penig valamely ember annakutánna, azokhoz valami közit mondaná és igasságát reménylené benne, osztán egy Esztendeig és egy nap alatt ellene mondhat, de ha el mulasztya, és nem ellenzi; az örökség mellől el esik".

18 Hasonló értelemben rendelkezett Kecskemét városa 1795-ben.

19 Az 1747. évi körösi statútumok nem tértek ki külön az örökösödés tisztázására. Ezért is történhetett, hogy szinte vérre menő küzdelem folyt a földekért: mindez megfékezése érdekében rendeletekkel korlátozták az idegen, főként szegény sorúak bevándorlását, az elköltözni szándékozókat törvény által fosztották meg birtokaiktól, le kellett mondaniok jussukról. A végnélkül tartó pereskedések korlátozása érdekében Nagykőrös tanácsa már az 1817. évi szabályrendelet gyűjteményében részletesen kitért a birtoklás formáira is. Szabályozták az adásvételt (1747-hez hasonlóan), a zálogolást, a birtokcserét, és az örökösödést is. Előírták: „szükséges, hogy a' helybéli lakosoknak, akár Armalista Nemes Urak, akár pedig nemtelenek légyenek, az ő Colonicalis javaik felett való rendelkezések a' helybéli Tanáts, vagy Bíróság által ki küldetett Városi Hivatalbélieknek jelenlétekben íródjon, vagy pedig az elkerülhetetlen szükség esetében betsületes sorsú, 's állapotú, és szava hihető magános Polgárok jelen létekben is készülhet, de mind egyik esetben a' Város Házához bé hozódjon, és a' Bíróság előtt a' Leveles Tárba való meg tartás végett be mutatódjon, hol a' rendelkező holtáig tartatván, azután az illetők kérésére a' Tanáts Gyűlésben publicaltatik, és. . . a' Jegyző Könyvbe fel jegyeztetik". Amennyiben valaki testamentom nélkül halt 18. NÓVÁK L. 1979. 187. 19. BKML KkV Kecskemét Város Rendszabásai — 1824.