Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Néprajz - Novák László: A Három Város hivatali rendszere a 19. század közepéig, annak iratképzése s a forrásanyag néprajzi jelentősége, különös tekintettel a végrendeletekre és az inventáriumokra
328 NOVAK L.: A HÁROM VAROS HIVATALI RENDSZERE . . . volna meg, a tanács rendelete szerint a testvéreknek egyenlően kellett megosztozkodniok, kivéve a törvénytelen gyermekeket, akik jog szerint csupán élelmezésre és ruháztatásra tarthattak igényt. Rendszerint az örökség iránt támadt perlekedés, valamint a végrendelet nélküli elhalálozás miatt rendelte el a magisztrátus a vagyon leltárszerű összeírását. 20 Kecskemét tanácsa a város 1824. évi szabályrendelet gyűjteményében is részletesen foglalkozott az örökség kérdésével, utalva az 1756. évi „Urasági Törvény Széke" által publikált statútumra. Ebben a végrendeletekről esett szó, kijelentve, „Minthogy több rendbéli Úri Szék előtt megfordult testamentomokbol tapasztaltatik: hogy azoknak meg tételében mind az Földes Urnák, mind pedig Atyafiainak praejudiciumával sok illetlenségek meg történtének; mellyek miatt még a' Testamentumnak is valósága eránt is méltán kételkedni kelletik, ezért 'e féle rendetlenségeknek el távozására determináltatott: hogy a' Testamentomoknak egyébként semmi ereje ne légyen, ha csak a' Közönséges háztól Archívumba nem reponáltatik, de az ilyenek ellen is akár az Osztályozóknak akár pedig Földes uri fiskálisnak tehgetetlenség eránt való difficutattássai fen hagyatnak .. . 21 A végrendelet, s azokhoz szervesen kapcsolódó vagyonösszeírások, inventáriumok készíttetése központi törekvése volt a magisztrátusoknak, hogy elejét vegyék a perlekedéseknek, alaptalan birtokjogi vitáknak. Ezen dokumentumok szükségszerűen váltak a történeti-néprajzi kutatás forrásanyagává, hiszen — az adókönyv s más iratok mellett — leghívebben tükrözik a gazdák, a mezővárosi társadalom különböző rétegeinek anyagi helyzetét, vagyoni állapotát. Amint a városi statútumokból is kiderül, a testamentum és inventárium készítését a város emberei készítették hivatalosan (rendszerint a kancellista és a szenátorok). Mivel hivatalos, városi emberek foglalkoztak megírásukkal és hitelesítésükkel, a város és az egyház érdekeit is szem előtt tartották, a hagyatékozó róluk sem „feledkezhetett" meg. Kecskeméten a magisztrátust egyenlően alkották katolikus és református gazdák, 22 így — asszerint, hogy milyen felekezetű végrendelkezett — részesítették az egyházat is a testamentum tévő vagyonából. Különösen így volt ez Nagykőrösön, ahol — homogén református lakosság következtében — a világi és egyházi tanács, a magisztrátus és a consistorium egy testület volt. A végrendeletet író hivatalnokok á református eklézsia érdekeit is képviselték, különböző javakkal részesítve az elhunyt vagyonából. Számos példát idézhetünk az elmondottak illusztrálására. „Keczkeméten Lakozó Király Mihály" 1697-ben íratott végrendeletet, s ebben úgy határozott, hogy 20. NÓVÁK L. 1979. 194. 21. BKML KkV Tan. ir. Kecskeméth Várossá Rendszabásai — 1824. 22. BÁLINTNÉ MIKES K. 1979.; Cegléden eredetileg (XVI—XVII. sz.) szintén homogén református tanács irányította a mezőváros életét, egészen a XVIII. század közepéig, amikor a Clarissza apácarend nyomására, a betelepített jövevény katolikusokkal felezték meg a magisztrátust. NÓVÁK L. 1982. 124—137.
