Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete
TÖRTÉNELEM 137 évi 140, a másodbíró, perceptor és gazda évi 80 Ft-ot kaptak. E mellett helységenként eltérően természetbeni juttatásban is részesültek. Igen fontos volt a bor- és székbírák tevékenysége. A bor- és húsmérés joga ugyanis a helységeket illette meg. Ezt vagy saját kocsmájában és mészárszékében gyakorolta a község vagy bérbe adta e létesítményeket. A felügyelet és számadás feladata mindkét esetben a bor és székbírákra hárult. Tőlük a kerület is rendszeresen jelentést kért. Az általuk kezelt jövedelmek a másodbíró felügyelete alatt álló beneficiális kasszát gyarapították. Anyagi felelősséggel a tanácsnak tartoztak, s a pénzügyi vonatkozású utasításokat is onnan kapták. Számuk a helységek nagyságától függően változott. 1797-ben pl. Berényben, Árokszálláson, Halason, Félegyházán és Karcagon 2—2 borbíró volt, és minden székben 1 székbíró. Apátiban, Fényszaruban, Ladányon, Alsó Szt. Györgyön, Kisújszálláson, Túrkevén, Madarason, Kunhegyesen, Kunszentmártonban, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson, Fülöpszálláson, Majsán, Dorozsmán és Lacházán 1—1 borbíró és 1—1 székbíró volt. Jászjákóhalmán, Jászkiséren, Jászdózsán, Mihálytelken és Felső Szt. Györgyön pedig csak 1—1 borbírót alkalmaztak, külön székbírót nem választottak. 60 Az árvák közgyámja a tanács volt. Mária Terézia 1763-ban rendelte el az árvák vagyonának leltározását, s számadási kötelességgel gyámok állítását. Külön árvák tutora azonban nem volt, a szabad királyi városokban is csak 1780-tól kellett árvaügyi biztosi hivatalt szervezni. Félegyháza 1791-ben kérte, hogy a közgyűlés által meghatározott és a helyi beneficiális kasszából teljesítendő évi fizetés mellett árvák tutorát állíthasson. A kérést a közgyűlés elutasította, mivel „másutt sintsenek salarisatus tutorok, azért itt sem látszik szükségesnek, hanem a másodbíró vagy perceptor vigye ezt a különben kitsiny szolgálatot". 61 1797-ben az árvajavak adminisztrációjára való felügyeletet a palatinális asszesszorokra bízták. A helységekben csak a XIX. században létesítettek fizetéses tutori állásokat. Az erdő és híd inspectorok alkalmazása szintén a XIX. században vált általánossá. Híd comissáriust elsőként a Jászságban alkalmaztak, majd 1804-ben 1-et a Nagykunságban és 2 főt a Kiskunságban. 62 Az egyes helységekben csak ezt követően, de a tisztség nem vált általánossá. Az utak, hidak, töltések felügyelete helyileg a másodbíró jogkörébe tartozott. Erdő inspectorokat viszont választottak. Választásukhoz a szakszerűség biztosítása érdekében a kerületi erdő inspector hozzájárulására is szükség volt. Sok helyen összekapcsolták a tisztséget a politikai inspectorsággal, így a Kiskunság kisebb helységeiben és Túrkevén. Feladatuk volt a telepítéseket irányítani, a szakszerűséget biztosítani, és rendszeres jelentéseket adni a kerületi inspectorok számára. A fenti választott tisztségviselők tehát valamennyien a tanácsból vagy a külső 60 SzmL. — JKker. kig. Fasc. 2 № 1705/1797. 61 SzmL. — JKker. kgy. jkv. 1791. év 2239. sz. 62 BKmL. — Halas Q 107 № 20/1804.