Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 10. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1987)

Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület helységeinek közigazgatási szervezete

138 BANKINE MOLNÁR E.: A JASZKUN KERÜLET . . . tanács tagjai közül kerültek ki. A bírói tisztség szerteágazó kötelezettségei miatt általában újonnan a tanácsba került személyt nem jelöltek bíróságra. Előzetesen más funkciókban gyakorolták a vezetési és igazgatási teendőket. Szinte kivétel nélkül megelőzte hivatalviselésükben a másodbírói a főbíróit, olyan is volt, aki már minden más választott tiszséget betöltött, mire főbírónak választották. A tapasztalatszerzést a vezetés egyik legfontosabb előfeltételének tartották. Egy-egy személyt többször is megválasztottak ugyanarra a hivatalra, de ez rendszerint nem egymást követő években történt. Korszakunkban, bár a kerületek részéről volt ilyen törekvés, e szakhivatalokra nem sikerült állandó személyeket választani. II. 2. KINEVEZETT TISZTSÉGVISELŐK A legfontosabb ilyen hivatalt viselő személyek a nótáriusok voltak. Hivataluk egyidős a bíróéval, s az első évtizedben minden írásbeli feladat rájuk hárult. Kiválasztásukat pályázat alapján a tanács végezte, tekintélyes fizetést, lakást, valamint természetbeni juttatásokat biztosítva számukra. A királyi adó és a közteher viselés alól is felmentést kaptak. Pénzbeli fizetésük meghaladta a főbíróét is.

63 A nagyobb helységekben 2—3 nótárius tevékenykedett. Munkájuk átfogta a közigazgatás egész területét. Személyük, felkészültségük és megbízhatóságuk ezért a tanács és a kerületi igazgatás számára egyaránt fontos volt. 1772-ben a főkapitány körlevélben közölte a helységekkel a helytartó herceg rendeletét, mely szerint, „minthogy a helységeknek boldogsága kiváltképpen a jó tanult, és szorgalmatos nótáriusokon fundáltatva volna, erre nézve ... a Helységeknek tudtukra adatik, hogy a nótáriusoknak választásában, minden interessentiát félre tévén, a hivatalra alkalmatosságokat válasszanak, ezeket is pedig approbate végett... fő kapitány úrnak praesentállyak s híre és engedelme nélkül nótáriust fogadni nem szabadok".

64 1775-ben tovább szigorították a rendelkezést azzal, hogy nótáriusokat hivatalukból a főkapitány engedélye nélkül kitenni sem lehetett.

65 1803-tól a főjegyző és a főbíró egyaránt felelős minden írásbeli kiadványért, ezért minden expedítiót kötelesek mindketten aláírni. Feladatuk közé tartozott a szegények panaszainak, kérelmeinek díjtalan írásba foglalása, a prókátorkodástól viszont szigorúan tiltattak. A pályázók rendszerint helybeli tanult fiatalok voltak, 63 1799-ben pl. Halason, Félegyházán a főbíró fizetése évi 160,—Ft, az ordinárius nótáriusé 170, —Ft, 50 kila búza és 6 öl fa. Jászberényben a főbíró fizetése 180,—Ft, az ord. nótáriusé 180,—Ft, 50 kila búza és 6 öl fa. Karcagon a főbíró fizetése 150,—Ft, az ord. nótárius 170,—Ft-ot 50 kila búzát és 6 öl fát kapott. SzmL. — JKker. kig. Fasc. 2 № 804/1799. 64 BKmL. — Halas Prot. Curr. IV. p. 405/1772. 65 BKmL. — Halas Prot. Curr. V. p. 198/1775.