Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Taba István: Pataj 1728-ban

TÖRTÉNELEM 77 Abban minden — egykorú és későbbi — forrás megegyezik tehát, hogy a természeti viszonyok a mezőgazdaság számára igen kedvezőtlenek. Nem szolgálhat vigasztalásul a régi patajiaknak, de azért megemlítjük, hogy voltak a környéken községek sokkal rosszabb helyzetben is. Pl. Foktű: „ . . . kárunkra szolgál a Dunának nagy áradása, melly annyira el önti határunkat, hogy ollykor egy Halottat sem tudunk hova temetni.. ."

9 Vagy egy éppen akkor időszerű és részletes helyzetjelentés Hajósról: „ ... a Dunának nagy áradása, aki nem csak határunkat el önti, de ollykor (valamint most is) minden Házaink tele vannak vízzel, mellyek mivel vályogból építve vannak, valamint ez előtt, most oda nyomván, mi nagyobb Istállóink némellyikük el dőlvén Marháinkat agyon ütötték, semmi módunk nem lévén szabadításukra, mivel a' víz hirtelen elborított és Környül vett bennünket, 's azonnal jéggel fagyott, ugy annyira, hogy kenteiének voltunk némellyek az Uraság kastélyában szorulni, némellyek pedig Közelebb lévő Helységekben venni magunkat. Az mellett az melly Marháinkat a' dőlt Istállóink agyon nem ütötték is, a' víz megfagyván utcákon és Udvarainkon, meg fagytak .. ."

10 A patajiak azért voltak valamivel kedvezőbb helyzetben, mert — mint előbb idézett jelentésükből kiderül — már akkor töltéseket építettek. A károkat korántsem ellensúlyozza, ennek ellenére meg kell jegyezni, hogy valami kevés haszna is volt a nedves feszínnek: „ ... Nádolásunk is szükségünkhöz képest elegendő ..." továbbá sok fűzfa.

11 E két növénynek a vizsgált korban sokkal nagyobb a jelentősége, mint napjainkban. Tetőfedéshez, sövényfalhoz, kerítéshez, kosárfonáshoz elengedhetetlenül szükség volt mindkettőre. Érdekes, hogy a Duna a hozzá közeli lakosok életében igen nagy szerepet játszik, de a benne lehetséges halászatról a patajiak, az 1701. évi 50 Ft árú vizafogáson kívül egy szót sem szólnak, sőt a regnicoláris összeírás készítői azt jelentik, hogy halászat nincs. Pedig van. A Válaszokban „Halászó Tónk"-ról beszélnek. Ez eszerint a Szelidi-tó. Ebben viszont a halászat régi. 1712-ben Tóth Ferencet elküldték oda halért. A halászó kosárban egyik „csuka hal" megharapta a hüvelykujját. A harapás elmérgesedett, emiatt 10 hétig „sok keserves kínokat szenvedett. Kéri a Tanácsot, hogy kiesett munkájáért utaljon ki neki 3 Ft 50 dénárt.

12 A VÁROS Pataj ősi magyar település. ÖTVÖS János gyanítja, hogy keletkezése az Árpádok korába nyúlik vissza. Azt pedig adatok bizonyítják, hogy a XV. század elején önálló plébániája volt. 1426-ban vásárról tesznek említést az oklevelek.

13 Városi 9 NÓVÁK L. 1979. 522. 10 NÓVÁK L. 1979. 524. 11 NÓVÁK L. 1979. 522. 12 BKmI. Pataj, Tanácsi iratok. 13 TABA I. 1939. 160.