Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Történelem - Taba István: Pataj 1728-ban

78 TABA L: PATAJ 1728-BAN kiváltságának kelte ismeretlen, de GALGÓCZY Károly azt írja, hogy „ ... az itteni lakosok jobbágyképp soha nem robotoltak, sem földesúri dézsmát s egyéb tartozmányokat természetben nem adtak, hanem örökös haszonbéres szerződéssel váltották meg magukat.. ."

14 Lehetséges különben, hogy kiváltságlevelük nem is volt, hanem jogi státusuk az idők folyamán kedvező körülmények összejátszása következtében alakult ki. Ilyen fejlődés nem elszigetelt jelenség. Helyzetüket VARGA János jellemzi. Eszerint volt a parasztságnak egy olyan csoportja, amelyhez tartozók szabad, a földesúr tulajdonát nem képező földdel rendelkeztek. „Ezekről az elemekről, amelyek persze a társadalomnak meglehetősen vékony, a parasztságnak földesúri járadékra kötelezett tömegei és a nemesség közt megrekedt csoportocskáját alkották, és amelyek, mivel nemcsak a költözés tekintetében váltak szabadokká, egyedül tekinthetők tulajdonképpeni szabadoknak,... nem született jogállásukat szabályozó országgyűlési dekrétum. A szokásjog értelmében ezek nem voltak alávetve a földesúri joghatóságnak.. ,"

15 Alább kiderül, hogy a pataji társadalomra és a városvezetésre ráillik ez a jellemzés. Jobbágyszolgáltatásokról csak egyetlen esetben tudunk GOSZTONYI István jelentéséből, de akkor sem földesúrnak, hanem a Budai Kamarai Adminisztrációnak adóztak gabona- és bortizeddel, ami viszont később is megmarad.

16 Egyébként csupán cenzust fizettek. Régen és a török időkben a Paxi családnak 300, az „utóbbi" 3 évben pedig Daróczy úrnak 400 Ft-ot. A török földesúrral — az egri basával — szembeni kötelezettségük családonként 2 Ft két és fél dénár, az inquilinusoktól ennek fele.

17 Ezen a vidéken gyakoriak az ilyen kiváltságos mezővárosok: Dömsöd, Vecse, Solt, Kalocsa, Pataj stb. régtől fogva cenzus fejében bírják földjeiket és a földesúrnak hasznot hajtó jogokat. Urasági majorság hiányában tetszésük szerint élik egész határukat. Regulációra nem szorulnak, hiszen maguk szabályozzák magukat megmaradásuk érdekében. Uraságnak, megyének csak annyi a dolga, hogy ellenőrizze: a szegényeket a tehetősebbek el ne nyomják haszonvételben, cenzus- és adófizetésben stb. A földesurak nem nyomják, nem is nyomhatják el őket, különben a megyéhez fordulnak. Az állam érdeke sem kívánta, hogy e régi, bevált gyakorlaton változtassanak. Ezért amikor Mária Terézia urbáriumában foglaltak alapján a szolgabírák és esküdtjeik elvégezték a községek lakosainak meghallgatását, majd egy külön bizottság alakult, hogy a megye úrbéri földjeit osztályokba sorolja, jó néhány mezővárosban — Óbudán, Kecskeméten, Nagykőrösön, Patajon stb. — ezt nem tették meg. Némelyik város még részbirtokkal is rendelkezik földesúri jogon.

18 14 TABA I. 1939. 160. 15 VARGA J. 1969. 477. 16 OL. Kam. 36/46. 17 OL. Kam. 36/45. 18 WELLMANN I. 1965. 172. 182.