Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához
430 HENKEY GY.— KALMAR S.: ADATOK . .. között, a többi jelleg a markáns pamirival megegyező. Megjegyzem, hogy a mai magyaroknál a pamiri jellegek még lényegesen jobban összefonódnak a turanid típus néhány jellegével, mint a túlnyomóan turanidok egyes pamiri jellegekkel. Az előázsiai (armenid) típus (22—24. kép) termete leggyakrabban kisközepes vagy közepes, a fej középhosszú-rövid, széles, hyperbrachy-brachycephal, az arc középszéles-enyhén széles, középmagas-magas, meso-leptoprosop, jellemző az átlagosnál kisebb homlokszélesség és állkapocsszögletesség is, a járomcsont előre keskenyedő, a homlok hátrahajló, az orrhát az arc síkjából igen erősen kiálló, erősen konvex, a tarkó meredek vagy enyhén domború, a hajszín barna-fekete, a szemszín barna vagy kevert (zöldes). Férfiaknál lényegesen gyakrabban észlelhető, mint a nőknél. Az előázsiai típusba soroltak jelentős részénél a járomív kifejezetten széles vagy igen széles, a járomcsont előreálló, a fej egyes méretei nagyobbak és a termet is átlagban magasabb, mint a fentebb leírt markáns előázsiai formánál és a előázsiai jellegek mellett a turanid típus egyes jellegei is felismerhetők (46—47. kép). A dinári típusra (25—27. kép), a magas termet, középhosszú, széles-középszéles, hyperbrachy-brachycephal fej, enyhén széles-középszéles, magas, lepto-hyperleptoprosop arc, előre keskenyedő járomcsont, meredek homlok, az arc síkjából erősen kiemelkedő, konvex orrhát, meredek tarkó, barna-fekete hajszín a jellemző a szemszín leggyakrabban barna vagy kevert (zöldes), de eléggé jelentős a világos szemszín előfurdulása is. Jász eredetű népességeknél meghatározható volt a fent leírt balkáni, klasszikus dináritól részben eltérő dinaroid forma, melynél a járomív kifejezetten széles, sőt gyakran igen széles, a járomcsont is általában előreálló, az orrhát igen erősen kiemelkedő, az orr konvexitása pedig csak a csontos orrhát alsó harmadától kezdve volt észlelhető. A túlnyomóan dinári kevert formák közül a leggyakoribb a dinári + turanid keveredés, melynél nemcsak az arc szélesebb és a járomcsont előreálló, hanem az arc is kevésbé magas és a fej egyes méretei is nagyobbak (48. kép). A keletbalti típus klassziks formája (kisközepes-közepes termet, enyhén hosszú, széles, brachycephal fej, széles, alacsony, euryprosop arc, az arc síkjából a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv orrhát, felálló orrcsúcs, kiugró gonion táj, világos szemszín és sötétszőke hajszín), a vizsgált magyaroknál jól elkülöníthető (28,29. kép), a leggyakrabban észlelhető eltérő jelleg a világosbarna-barna hajszín. A klasszikus keletbaltival közel azonos arányban fordul elő az erősen lapponoid jellegű forma (30. kép), melynél az arc és orrmagasság fokozottabban alacsony, a homlok gyakran előre domborodó, a hajszín pedig szinte kivétel nélkül barna. Említésre méltó az erősen cromagnoid jellegű alak gyakorisága is. (31. kép). A kevert formák közül a keletbalti + turanid (32. kép) és a keletbalti + mongoloid (33. kép) a leginkább észlelhetők, a keleti szlávoknál gyakori keletbalti + északi viszont csak 0,05%-ot tesz ki a vizsgáltak között. A keleti mediterránok közé az összes keleti mediterrán típusokat soroltuk váltó-
