Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához

EMBERTAN 431 zataikkal együtt. Egységesen csak a meso-dolichocephalia, lepto-mesoprosopia, erősen domború tarkó, magyar viszonylatban legsötétebb haj, szem és főleg bőrszín a jellemző rájuk. Az egyik nagyközes-magas termetű csoport közel áll a transzkáspi típusnak

32 nevezett formához (35. kép), a másik nagyközepes-magas termetű csoport az iráni típusra emlékeztet (34. kép), de a transzkáspi formának az előázsiai típussal való keveredése folytán hasonló jellegegyüttes jöhet létre. Ezzel összhangban van az, hogy OSÁNYIN lehetségesnek tartja az általa khorasszánnak nevezett iráni típus kialakulását a transzkáspi típusnak és az előázsiainak (armenidnek) a keveredéséből.

33 A pontusi változathoz közel álló kisközepes-közepes termetű csoportot a 36. képpel mutatjuk be. Az alpi típusra (39. &é/?) jellemző főbb jellegek a kisközepes termet, a középhoszszú, széles, brachy-hyperbrachycephal fej, széles, középmagas-alacsony, eurymesoprosop arc, lekerekített járomcsont, rövid, az arc síkjából a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv orr, az enyhén domború tarkó, barna hajszín és barna vagy kevert (zöldes) szemszín, az előre domborodó homlok főleg a nőknél gyakori. A lapponoid (37, 38. kép) típus és az alpi típus között csak kis eltérés van, a lapponoidok termete kisközepes-alacsony, az arc, az áll és az orr fokozottabban alacsony, a homlok gyakrabban előre domborodó, az orrhát pedig az arc síkjából még kevésbé kiemelkedő. Az összevont alpi-lapponoid csoportba soroltak 50%-a alpi, 40%-a lapponoid, 10%-ot pedig azok a kevert formák tesznek ki, melyek mind az alpi, mind a lapponoid típushoz közel állnak. A legritkábban előforduló típusok közül a mongoloidot a 40., az északit a 41., az urálit a 42. képen mutatjuk be, az utóbbi gyakorisága csak 0,1%. A képen be nem mutatott típusok közül a gracilis mediterrán gyakorisága kb. 1,0%, a cromagnoid 0,5%, az atlanto-mediterrán 0,1%. A vizsgáltak között a meghatározatlanok aránya 36,3%, azek többségénél a turanid, pamiri, előázsiai, dinári és keletbalti típus egyes jellegei szintén kimutathatók, Ые nézetünk szerint egy-egy személynél egyik típus többsége sem mutatható ki. AZ EMBERTANI ADATOK ÖSSZEFÜGGÉSEI A TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI ÉS HELYTÖRTÉNETI ADATOKKAL LIPTÁK Pál 1958. évi összefoglaló munkája

34 szerint 96 honfoglaló magyar koponya vizsgálata alapján a törökös elemekkel kapcsolatba hozható turanid, pamiri és előázsiai (armenid) típus gyakorisága együtt kb. 46—47%, a finnugor népeknél gyakori keletbalti (4,2%) és uráli (12,5%) típus előfordulása együtt 16,7%, 32 OSÁNYIN L. V. 1959. 33 OSÁNYIN L. V. 1959. 34 LIPTÁK P. 1958.