Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Adatok a magyar nép antropológiájához
EMBERTAN 429 középmagas, euryprosop, a járomcsont teste enyhén lapos, a gonion táj a közepesnél erősebben fejlett, a homlok meredek, az orrhát az arc síkjából többnyire közepesen kiemelkedő (a közepesnél magasabb és a közepesnél alacsonyabb orrhát csak ritkán észlelhető), elsősorban egyenes, a konvex orrhát csak elvétve fordul elő, a tarkó enyhén domború, a szemszín barna vagy kevert (zöldes), a hajszín barnafekete. Eléggé gyakori az erősen andronovói jellegű változat is (3—6. kép). Ez a változat az alföldihez áll közel, de a termet kifejezetten magas, a nagyközepes termet csak ritkán fordul elő, a fej és az arc méretei az orrmagasság kivételével az alföldi változathoz képest kissé nagyobbak, ami elsősorban a járomivszélességnél és az állkapocsszögletszélességnél mutatkozik meg, a járomcsont teste nagyobb, frontálisan lapultabb, a gonion táj, a glabella és a csontos szemöldökív erősebben fejlett, az orrhát általában egyenes, leggyakrabban közepesen kiemelkedő, a közepesnél gyengébben kiemelkedő forma kissé gyakoribb, a közepesnél erősebben kiemelkedő viszont ritkább, mint az alföldi változatnál. A 6. képen bemutatott férfi orrháta a közepesnél erősebben kiemelkedő, e tekintetben a pamiri típus felé mutat közeledést. A turanid és a pamiri típus nagyfokú összefonódására honfoglaló magyar koponyákon már Lipták rámutatott. 30 A turanid változatok közül a legritkábban az erősen mongoloid jellegű (1. kép) észlelhető, kissé gyakrabban fordul elő a turanid középtípus, mely egyrészt az erősen andronovói jellegű változat és az alföldi, másrészt erősen mongoloid jellegű változat között áll. A turanid típusba soroltak között a turanid-pamiri átmeneti formák előfordulása jelentős (13 —15. kép), de elég nagy számban mutathatók ki a túlnyomóan turanid jellegek mellett előázsiai (43. kép), keletbalti (44. kép) és dinári (45. kép) jellegek is. A pamiri típusba soroltak között leggyakoribb a pamiro-turanid átmeneti forma (16—18. kép), eléggé jelentős a pamiro-armenoid alak előfordulása is (21. kép), főleg a Duna-Tisza közén. A markáns pamiri típusra (19—20. kép) általában a nagyközepes termet, a középhosszú vagy rövid, széles-középszéles, hyperbrachybrachycephal fej, enyhén széles-középszéles, középmagas, meso-leptoprosop arc, meredek homlok, az arc síkjából a közepesnél kissé erősebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orrhát, befelé és lefelé görbülő orrcsúcs, lambdoid lapultság, enyhén domború vagy meredek tarkó, sötét hajszín és barna vagy kevert (zöldes) szemszín a jellemző, de ez a markáns pamiri forma ritkán észlelhető, ezen felül az általunk markáns pamiri formának tekintett egyének is 2—3 jelleg tekintetében közeledést mutatnak 60%-ban a turanid, 20%-ban az előázsiai (armenid) felé, 15%-ban pedig mindkettőhöz. A turanidokhoz leggyakrabban kapcsolódó jellegek a széles járomív és az előreálló járomcsont (20. kép), az előázsiaihoz (armenidhez) pedig főleg az erősen kiemelkedő, erősebben konvex orrhát. A 19. képen bemutatott férfinél csak a fej nagyobb hossza áll a pamiri és a turanid típus átlaga 31 30 LIPTÁK P. 1969. 31 HENKEY Gy— KALMÁR S. Cumania 8. számában megjelenés alatt.
