Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén

320 SZARVAS ZS.: A HÁZTARTÁSOK ... újra bekerülnek a házba, zárt folyosóra, szobába és a lakás megbecsült, az ősöket idéző bútordarabjává válnak. Ez az újraértékesedési folyamat természetesen nem következik be mindenütt, sok helyen — különösen a szegényebb rétegnél — ma is padláson, kamrában találjuk, ahonnan már csak egy muzeológus esetleges érdeklődése emelheti ki őket. A sublót élettörténete részben hasonlít a ládáéhoz, azzal a lényeges különbséggel, hogy újbóli értékessé válása sehol sem következik be. (1. számú kép) A csak néhány helyen megmaradt tálas fogas, téka használatában egyértelmű a lefokozódás, a régebbi típusú edényfajták eltűnésével elvesztették eredeti funkciójukat, a legtöbb helyen szerszámtartókká váltak, kikerültek a konyhából a kamrába, istállóba, fészer alá. (2. számú kép) A század első évtizedeiben készült ágyakat napjainkra újabbak váltották föl szinte mindenhol, s ezek szétszedve fölkerültek a padlásra, ahol porosodnak ma is; egy részüket pedig a konyhában, udvaron találjuk, ahol a kiscsirkék elkerítésének eszközéül szolgálhatnak az ágyvégek, illetve -oldalak. A berendezés tárgyai között viszonylag kevés azoknak a száma, amelyek teljesen kikerültek a használatból. A táplálkozás eszközei A főző-sütőberendezések, a tűzhely szerszámai A már mindenhonnan hiányzó kemencék a múlt század utolsó vagy századunk első éveiben készültek, az eltérő korú rakott sparheltokkal együtt mesteremberek munkája, s többségük örökléssel került a háztartásokba. A gyáripari termékeket, a vaskályhákat, sparheltokat az 1940-es, az olajkályhákat, gáztűzhelyeket pedig csak az utóbbi évek óta vásárolják. A tűzhely szerszámai —jellegükből adódóan — századunk elejeiek, kovácsmesterek készítményei, kivéve a volt szegényparaszti családoknál megtalálható szénvonót, melynek feje nem vasból, hanem fából, házilag készült, és ha elégett, ki kellett cserélni. Ezek az archaikusabb eszközök, melyek leginkább a kemencében, illetve a padkán való főzéshez kapcsolódnak, egy kivétellel öröklés útján, a házasságkötést megelőzően kerültek a házakhoz, tehát többségük az eszközanyag alaprétegét képezte. A tüzelőberendezések egyike sem ment át funkcióváltozáson, inkább ezekkel kapcsolatban arról a folyamatról lehet említést tenni, melynek során a több szerepkört egyidőben betöltő tüzelők jelentős része egy funkcióssá válik, egyben magasabb kulturális szint megjelenését is tükrözve. Szétválik tehát a fűtési és főzési funkció. A megmaradt rakott és gyári sparheltok esetében ez a kettéválás nem történik meg, ezeknél a két funkció együtt marad meg. Ez a jelenség elsősorban a mai szegényebb rétegnél figyelhető meg, amely télen még ma is egy helyiségbe húzódik, s az ebben elhelyezkedő tüzelőberendezés — leginkább sparhelt — egy-