Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén
NÉPRAJZ 319 ELEMZÉS TÁRGYCSOPORTONKÉNT Bútorfélék Legnagyobb számban valamennyi háztartásban azok a tárgyfélék fordulnak elő, amelyek már korábban is az eszközkészlet részei voltak. Többségük a 19. század végéről, a 20. század elejéről származó úgynevezett „hagyományos" bútordarab (láda, sublót, sarokpad, tálas, téka, böl cső), asztalos készítette őket. Nagy részük a házasságkötés idejét megelőzően került a használók tulajdonába. Az ágyak, asztalok, székek, szekrények sorában szintén találunk koraiakat, melyeknek későbbi változatai természetesen már gyáripari termékek. Ezek jó része az 1910-es évektől hozományként, vagy már a házasság ideje alatt vált az eszközkészlet tagjává. A fejlődő, mai életet képviselő tv, rádió, magnetofon, lemezjátszó minden családba a házasság ideje alatt került. A modernizálódott háztartásokból viszonylag sok eszköz tűnt el, a nem fejlődőképes, hagyományokhoz jobban ragaszkodó családoknál inkább megmaradtak a korábbi tárgyak. Az egyáltalán nem fellelhető bútordarabok száma a háztartások önállósulásának idejétől, módjától és az öröklött tárgyak mennyiségétől függ. A vizsgált helyeken a berendezés tárgyai között az öröklés túlsúlya figyelhető meg, hiszen ezek minden háztartás régi, nélkülözhetetlen részei, élettartamuk meglehetősen hosszú, használóik sokszor még a már funkcionálisan leértékelődött darabokat is megőrzik. Ez az arány ott változik, ahol az emlékezet szerint már hiányoznak a felszerelésből az ún. hagyományos bútorok. Az e csoportba tartozó tárgyak többségét napjainkig eredeti funkcióban használják, az egyes háztartások között — fajtájukat, illetve mennyiségüket tekintve — nem észlelhető lényeges eltérés. A hagyományos bútorfélék sorában azonban akad néhány olyan is, amely eredeti szerepkörétől eltérő módon van használatban. 22 A festett ládáknak, amelyek a század elején még a menyasszonyi kelengye állandó tagjának számítottak, figyelemre méltó az élettörténetük. Eredeti funkciójukban a kelengyét és más értékes ruhadarabokat tartottak bennük, helyük a megbecsült tiszta szobában volt. A megjelenő, modernebbnek számító berendezési tárgyak fokozatosan szorították ki a ládákat szerepkörükből és helyükről egyaránt. Kikerültek a kamrába vagy fel a padlásra, elhasznált ruhaneműt, mindenféle limlomot tároltak bennük. Az 1930-as évek gyöngyösbokréta-mozgalmának hullámai egy részüket visszahelyezik a szobába anélkül, hogy eredeti funkciójukat visszanyernék. Átfestik, esetleg belakkozzák őket, a szoba büszke díszeivé válnak, ám funkciójukat nem kapják vissza. (Innen azután több láda bekerült múzeumokba is.) Napjainkban ismét ugyanez a folyamat figyelhető meg néhány háztartásban. Ott, ahol az idő foga nem mart nagyon bele ezekbe a hányatott sorsú eszközökbe, 22 A funkcióváltozás egyik formájának tekintem azt az esetet is, amikor pl. egy festett ládát limlomok tárolására használnak.
