Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén

NÉPRAJZ 311 lésre. Kevésbé tehetik ezt meg a jelenleg szerényebb anyagi körülmények között élő, idősebb családok, ahol a legújabban készült tárgyak száma nem haladja meg a 13%-ot. A készítés technikája Az, hogy az eszközök elkészítése milyen technikai szinten történik, bizonyos mértékig jelzi az adott kultúra fejlettségét. Általánosságban elmondható, hogy például a házilag elkészített eszközök nagy mennyisége kezdetlegesebb, míg a gyáripari termékek túlsúlya magasabb szintű kultúra jellemzője lehet. E két szélső pont közbülső állomásai a mesterember vagy specialista keze munkáját dicsérő használati eszközök. Választott községünkben a vizsgált tárgyak többségét a házilag, mesterember illetve a gyáripar által előállítottak alkotják. A teknővájó cigányok és más specialisták készítette termékek száma a legtöbb családban rendkívül kevés. Az előállítási módok egymáshoz viszonyított arányai függnek az életkortól, vagyoni helyzettől és természetesen nem utolsósorban a kézügyességtől is. A legkezdetlegesebb, az esetek többségében csupán egyszerű szerszámokat igénylő, gyártási mód a házilag való előállítás. A paraszti gyakorlatban ez az eljárás a mainál fontosabb szerepet töltött be, napjainkban azonban jelentősége csökkenőben van, bár azért még szinte mindenhol találkozhatunk vele. Szeremlén a vizsgált, az emlékezet szerint a múltban és jelenben is meglévő eszközök 10— 30%-át alkotják a házilag előállítottak. Kisebb mértékben (10—18%) fordulnak elő a régi, gazdag paraszti családokban, ahol egyszerűen nem kellettek a saját munkával előállított tárgyak s a napjainkban intenzív fejlődésben levő háztartásokban, amelyekben szintén kevéssé van rájuk szükség. Magasabb a szám (21— 30%) azoknál a régen és napjainkban egyaránt szűkösebb anyagi körülmények között élőknél, ahol a kényszer megkívánta, a kézügyesség lehetővé is tette a tárgyak egy részének ilyen módon történő előállítását. A mesteremberek által készített eszközök száma egy kivétellel mindenütt magasabb az előző csoporténál. Ez már fejlettebb, a paraszti életformára rendkívül jellemző technikai szint, a hagyományos tárgyak mindegyike előállítható így. Az ilyen módon készültek száma 25—47% között mozog. A 25% ez esetben nem mérvadó, hiszen csak egy családot jelent, mégpedig azt a volt szegényparaszti háztartást, ahol a gazda rendkívüli kézügyességével szinte mindent elő tudott állítani, hogy már-már specialistának is számíthatnánk, hiszen a szomszédok is dolgoztattak vele. 35—38% közti az arány a viszonylag fiatalabb rétegnél, ahol az idősebb generációtól örököltek szaporítják az ilyen tárgyakat és a valamivel idősebb, volt szegény- és középparaszti rétegeknél, amelyekre ez a technikai szint még valamennyire jellemzőnek mondható. Legtöbb (42—45%) így előállított eszközzel azok a háztartások rendelkeznek, ahol az idősebb generáció tagjai élnek s akik már