Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén
312 SZARVAS ZS.: A HÁZTARTÁSOK ... koruknál fogva is tárgyaik jó részéhez csak így juthattak hozzá, napjainkban pedig anyagi helyzetük miatt nem nagyon van módjuk az eszközkészlet felújítására, kicserélésére. A gyáripar termékei az 1920—30-as évektől terjedtek el a szeremlei háztartásokban. A napjainkban beszerzett eszközök túlnyomó része gyárilag előállított termék, ez azonban nem régóta van így. Az ilyen eszközök 33—49% között fordulnak elő a vizsgált helyeken. Legkevesebb a legidősebb, szerényebb anyagi körülmények között élőknél akad belőlük, a már említett okok miatt. Szintén nem magas az így elkészített cikkek aránya azoknál a volt szegény- vagy középparaszti családoknál, amelyek ma nem élnek annyira jól, hogy jelentős számban vásárolhatnának ilyen termékeket (33—36%). Valamivel több, mintegy 41—49% a gyári eszközök száma a felszabadulás óta jelentősen jobb anyagi helyzetbe került családoknál vagy a jó módban élő fiataloknál. Szintén viszonylag magas ez a szám a volt szegényebb rétegnél, amely a házasságkötés után azonnal önállóvá lett s így sok tárgyat kellett beszereznie. Ők szükségletük jó részét gyáripari cikkekkel elégítették ki. Mint már említettem, a specialisták, köztük kiemelten a teknővájó cigányok által előállított eszközök száma rendkívül alacsony Szeremlén. (Specialistának azt nevezem, aki kézügyessége révén alkalmas bizonyos tárgyfélék előállítására, ezt a faluban ki is használják, s ezeket következetesen ezekkel az asszonyokkal, emberekkel csináltatják; mindez azonban nem jelent kizárólagos megélhetési forrást számukra.) A háztartásokba való bekerülések ideje E kérdéskör vizsgálatánál minden esetben a házasságkötés ideje volt a kiindulási alap, s ehhez viszonyítva néztem meg, hogy a tárgyak mikor váltak az egyes háztartások részeivé. így tehát bekerülhettek a házasságkötést megelőzően, a házasságkötéskor vagy a házasság ideje alatt. Mindezekből kiderülhet, hogy milyen eszközök képezték az elengedhetetlenül szükséges alapot, melyek nélkül egy adott háztartás önállósulásra képtelen volt, és melyek azok, amelyek inkább csak kiegészítői vagy pótlékai a tárgykészletnek. így a tárgyak segítségével végigkísérhetjük a háztartások önállósulásának — gyakran igen hosszúra nyúló — folyamatát, választ kaphatunk arra, hogy ezt milyen tényezők segítették illetve gátolták. Feltétlenül meg kell különböztetnünk a meglévő és a már hiányzó tárgyak csoportiát, hiszen a megmaradás vagy meg nem őrzés a megbecsülés szintjére is utalhat. A házasságkötést megelőzően a háztartásokba került eszközök együttes aránya 45—56% körül mozog. A tárgyaknak kisebb hányadát teszik ki az ekkor bekerültek ott, ahol a családok azonnal önállósulásra kényszerültek, így kevesebb eszköz maradhatott rájuk a szülői házból, a család folytonossága megszakadt, új háztartást kellett felszerelni. (45—48%) Amikor az ifjú házasok valamelyik szülőhöz költöztek, nem kellett mindent elölről kezdeni, az eszközök jó része, 50—56%-a
