Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)

Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén

310 SZARVAS ZS.: A HÁZTARTÁSOK ... nak jelentős hányadát napjainkig — részben kényszerből — meg tudta őrizni. Ugyancsak viszonylag magas, 16—17% az arány az idősebb, hagyományokat jobban őrző rétegnél, amelyet szűkös anyagi helyzete is kényszerített az eszközök megtartására. A fiatalabb, a múltban középparaszti rétegbe tartozó családok, különösen a házasságkötéskor valamelyik szülői házba költözők, 7—12% között őriztek meg múlt századi tárgyféléket. Legkevesebb ilyen eszközt lehet találni a szüleiktől különválva új életet kezdő szegényebb rétegnél és a viszonylag fiatalabb családoknál, melyeknek nem is nagyon volt módjuk e korszakból származó eszközök birtoklására. Valamivel magasabb az 1900—1920 között készült háztartási tárgyak aránya. (15—46%) A legidősebb háztartás rendelkezik ezekkel is, de nem sokkal marad el mögötte a valamivel fiatalabb, egyedül, gyerekek nélkül élő generáció, ahol az igénytelenebb életvitel nem teszi szükségessé régi tárgyak modernebbre váltását. A fiatalokkal együtt élő, volt szegényparaszti családok egy részében is viszonylag magas, 38—39% körüli ez az arány, ahol a megbecsülés segített megőrizni jónéhányukat. 27—37% között tartották meg e tárgyakat a hajdani — ezeket kevésbé becsülő — módosabb réteg képviselői, a múltbeli szegényparasztok, akiknek eleve kevesebb is volt és azok a gazdagabb családok, amelyek, fiatalabbak lévén, kisebb számú, ebből az időből való tárgyfélével rendelkezhettek. Legkevesebb az ilyen tárgy (15—24%) azoknál az idősebb szegényparaszti családoknál, ahol némileg több 19. századi eszköz volt vagy van és a házasságkötéskor azonnal önálló életre kényszerűiteknél, akiknek a tárgyfelhalmozást elölről kellett kezdeniük. 1920—1940 között a vizsgált eszközöknek 20—49%-a készült. Legtöbb (35— 49%) ebből az időből származó tárgya az ekkor önállósult mai szegényebb rétegnek van; az ilyen háztartásokban ezek képezik az alapot. Kisebb ez a szám (20 —28%) az e korszak után saját életet kezdő fiatalabbaknál, a módosabb rétegnél, ahol a korábban kialakult eszközkészlet ekkor egészítődött ki, a több régebbi tárggyal rendelkező, szülői háznál élő középrétegeknél s azoknál, akik e korszak legelején házasodtak, eszközkészletük inkább korábbról származik. Arányaiban hasonló a következő időszakban, 1940—60 közt készült eszközök száma. Legtöbb ilyen tárgya azoknak a családoknak van, melyeknek ekkorra esik önállóvá válásuk, eszközkészletük kialakulása (39—44%). Mintegy 31—35%-nyi az e korból származó tárgyak mennyisége a szegényparaszti rétegből kikerülteknél, akik már korábban is önállóan vezették háztartásukat, de leginkább ekkor nyílott lehetőségük a feltöltésre, kiegészítésre. Kevesebb ilyen eszköz (20—28%) található a jómódú idősebbeknél, akiknek lényegesen korábbi az eszközkészletük, s ekkor csak kismértékben volt módjuk a kiegészítésre, s azoknál a volt középrétegeknél, amelyeknél erre az időre szintén csak viszonylag kisarányú pótlás esik. Az I960—1982 között gyártott eszközök rendkívül egyenlőtlen mértékben lelhetők fel az egyes háztartásokban. 24—33% körül mozog ez a szám napjaink legmódosabb rétegénél, amelynek leginkább van igénye, lehetősége a felújításra, kicseré-