Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Néprajz - Szarvas Zsuzsa: A háztartások eszközkészletének átalakulása és az életmódváltozás összefüggései Szeremlén
294 SZARVAS ZS.: A HÁZTARTÁSOK ... értékeit. A tárgyak együtt élnek az emberrel, de egy részük halhatatlan, s ezek, a róluk megőrzött ismeretek, dokumentációk régi vagy ismeretlen korokról, emberekről mesélhetnek. S ahogyan a múlt felidézésekor életre kelthetők a tárgyak, úgy beszélnek a jelen iránt érdeklődőhöz is. Sok-sok titkot, információt rejtenek. S talán fontos feladat lehet életre keltésük, megismerésük, titkaik feltárása, hogy rajtuk keresztül is közelebb juthassunk múlt és jelen kultúrájának, életmódjának megismeréséhez. Én magam arra a kérdésre kerestem választ, hogy az emlékezet által nyomon követhető időszakban, tehát a századfordulótól napjainkig a háztartás tárgyai, illetve annak reprezentáns képviselői, hogyan tükrözik egy falu életmódjának átalakulását. Megpróbáltam olyan módszert kidolgozni, amely a lehetőségekhez mérten egzakt módon, ugyanakkor az apró részletekre is kiterjedően adja meg a választ a felvetett kérdésre. 3 A VIZSGÁLT KÖZSÉG, SZEREMLE Szeremle a mai Bács-Kiskun megye területén, Bajától hat kilométerre, a Duna egyik holtága, a Sugovica partján fekszik. A középkorban Bodrog vármegyéhez tartozott, később Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyéhez csatolták. Eredete a honfoglalás idejére nyúlik vissza, a legrégebbi, 1323-ból való adat Zeremlyen néven említi. 1355-ben Gergely mester bessenyői comes birtoka. A török idők nem pusztították 3 Néhány, e kérdéskört érintő munkáról: A külföldi inventáriumkutatás néprajzi vizsgálói között meg kell említenünk JACOBEIT (1967.), LÖFFER P. (1977) nevét, akik a paraszti munkaeszközök inventáriumait kutatják, Hansenét HANSEN W. (1969), aki a munka és eszköz szerepét vizsgálja a néprajzi dokumentációban. Megemlítendő F. W. STEER (1969) neve, aki 17—18. századi falusi inventáriumokkal foglalkozik. Több, Wiegelmann szerkesztette kötet tanulmánya is érinti a tárgyak szerepét jelentőségét az eltérő városi és falusi környezetben. (Szerk. WIEGELMANN 1978, 1979) Egy ukrán kutató is ezzel a problémával foglalkozik a kárpátukránok edényeit és háztartási eszközeit bemutató cikkében. (GONTAR F. A. 1978.) Különböző néprajzi, történeti folyóiratok lapjain itthon is többé-kevésbé rendszeresen jelennek meg inventáriumközlések. (BODÓ S. 1969, CSATKAI E. 1957, HOFER T. 1957, MRÁZ V. 1957/a, b, VARGA Gy. 1970) A mezővárosok fennmaradt iratanyagának leltárait dolgozza fel Nóvák László (é. n.) Nagykőrösről, Kocsis Gyula (é. n.) pedig Ceglédről. A népi írott források sem maradnak figyelmen kívül. Ezzel kapcsolatban legutóbb Kós Károly közölt adatokat az Ethnographia lapjain. (KÓS K. 1981.) Rendkívül tanulságos Tóth Zoltán (1977, 1980, 1982) kutatásai, aki a századfordulói Szekszárd hagyatéki leltárait vizsgálva fölvázolta a város különböző rétegeinek társadalmi mobilitását, ennek összetevőit, s az inventáriumok tárgyi anyagából levonható következtetések alapján tipizálta a település lakosságát. A magyar kutatókat is érdekli a tárgyi világ jelene is. Már Derecskéi Fodor Gábor is (1827) szinte teljes leltárat közölt egy magyar mezei gazdaságról, jó évszázaddal később Kiss Lajos kísérte figyelemmel a tárgyak életét, átalakulását. (KISS L. 1938, 1940) FÉL Edit (1941) Kocs községről szóló monográfiájában már teljes vagyonleltárakat közöl, Hofer Tamással végzett kutatásaik pedig azóta már alapmunkának számítanak e kérdéskörrel kapcsolatban is. (FÉL E.—HOFER T. 1961, 1964, 1969, 1972,1974) Juhász Antal cikke — a Szeged környéki tanyák tárgykészletének felmérése és rendszerezése — is érdekes tanulságokkal szolgál. (JUHÁSZ A. 1974) Összefoglaló jelleggel pedig Hofer Tamás írt rendkívül inspiráló tanulmányokat a kérdéskörrel kapcsolatban. (HOFER T. 1979, é. п., 1983)
