Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 9. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1986)
Történelem - Szita László: A nemzetiségi iskolaügy alakulása a második világháború idején a visszacsatolt Bács-Bodrog vármegyei területeken, 1941–1944
262 SZITA L.: A NEMZETISÉGI ISKOLAÜGY ALAKULÁSA ... nyelvi tanítás a legszínvonalasabb. Mindezek mellett a tanítás szellemét teljes mértékben a nemzetiszocializmus hatja át. Nemcsak az ismétlő iskolában, hanem már a hatodik és hetedik osztályban rendszeresen foglalkoznak a tanulókkal és magyargyűlöletre, fasiszta Németország iránti csodálatra, militarizmusra nevelik őket. A magyar nyelvet, mint kötelező tárgyat nem tanítják, szabotálják. A meglátogatott népiskolákban a szervezetlenség, a kormány és középszintű iskolairányító hatóságok rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyása, mint általános jelenség figyelhető meg. A VKM 1941 végi utasítását, amely az állami iskolák gondnokságának felállítását sürgette, sehol sem hajtották végre. így vált lehetővé, hogy a Volksbund a magyar állami elemi iskolákban ténylegesen irányító tényezővé válhatott, így a Bács-Bodrog vármegyéhez visszacsatolt területek iskoláiban is. Fontos megfigyelést közölt, amikor az iskolát elhagyott, vagy azt rendesen elvégzett ifjúság sorsáról, mentalitásáról tett jelentést: „Az iskola padjaiban a hazafias nevelés állandó, folyamatos ráhatást jelent, a padokból végleg kikerülő ifjúság lelkében egy év alatt semmivé zsugorodik a hazafias szemlélet. Ennek oka, hogy az itt élő, kisebbségben levő magyarság lélekben és testben, anyagiakban csaknem a legalacsonyabb nívón van. Több mint két évtizedes kisebbségi sors bennük félelmet, gyanakvást, teljes céltalanság érzetét erősítette. A németség gyermekei, már az iskolában is zömmel Volksbund-tanszemélyzet kezében vannak, a csonka országban szórványosan akadt iskola, ahol a tanszemélyzet a Volksbund tagja. A visszatért Délvidéken a németség fiatal generációhoz tartozó tanítói csaknem kivétel nélkül, de az idősebb pedagógusok között is többségben, sőt a lelkészkedő papság nagyobb része is tagja a Volksbundnak ...". Balázs nemcsak megállapításokat, helyzetrajzokat küldött a VKM és a miniszterelnökségre, hanem kísérletet tett többször határozott véleményalkotásra, kritikára és javaslatok megfogalmazására, így 1943 végi egyik összefoglaló jelentésében — látva az iskolaügyben erősödő válságos jeleket — kifejtette, hogy „ ... meggondolandónak látszik, az érvényben levő oktatási törvény fenntarthatósága abban a formában, ahogy ez 1941-ben létrejött, többnyire a nagy szövetséges birodalom koncepciójával egyeztetve. A visszatért Délvidék és Baranya társadalmi módosulásai az itteni etnikai és politikai viszonyoknak megfelelő módosítást kívánnak. Mindenekelőtt a szerb, szlovák gyermeksereg érdekeit kellene fokozott mértékben megvizsgálni és érdekeik szerint nagyobb lehetőséget adni az anyanyelvi oktatásuk részére. A német tagozatokban pedig törvényes jogot szerezni a politikai neutralitásnak, vállalva sok helyen a gondviselők ellenállásának fokozódását... a Volksbund nemzetromboló hódításának egyik legfontosabb ellenszere éppen az egyenlő elbánás érvényesítése lenne a szláv többségű iskolákban...". Ha mélyen belegondolunk Balázs elképzelésébe, nem nehéz észrevenni mögötte a taktikai elemet. Azonban nem vonható kétségbe, hogy tisztességesebb megoldást kívánt, mint a politikai rezsim a minduntalan hátráló taktikázásával, a németség „érdekeinek" túlzott méltánylásával, ami újabb teret adott át Volksbundnak.
