Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Embertan - Henkey Gyula–Kalmár Sándor: Kiskunsági őslakosok etnikai-embertani vizsgálata

EMBERTAN 591 AZ EMBERTANI EREDMÉNYEK ÉS A HELYTÖRTÉNETI ADATOK ÖSSZEFÜGGÉSEI A kiskunsági őslakosok között a magyarság törökös elemeivel és a kunokkal egyaránt kapcsolatba hozható turanid, pamíri és előázsiai (armenid) típusok együttes előfordulása átlagban 51,5% és minden helységben meghaladja azt a százalékot, amelyet Lipták honfoglaló magyar koponyák vizsgálata alapján kimutatott

23

. A vizsgálatok alapján nagyrészt igazoltnak látszik Bartucz

24 azon álláspontja, hogy a kunok betelepedése és beolvadása következtében a magyar nemzettest tipológiai összetétele ismét az eredeti turanid irányban fejlődött, és hogy a kunokra túlnyomóan a turanid és a Bartucz által 1938-ban tauridnak nevezett előázsiai típus voltak a jellemzők. Ezzel nagyrészt összhangban van Nemeskéri János 1943-ban közölt álláspontja

25

, mely szerint belső-ázsiai török etnikai elemek további ősi turanid, mongoloid

26 és újabb tauridnak nevezett előázsiai jellegeket juttattak a magyar nemzettestbe. Említenünk kell, hogy Lipták

27- 28

> 29 valamint Nemeskéri és Gáspárdy

30 1953 és 1958 között megjelent összefoglaló jellegű műveikben a pamíri típust, mint a honfoglaló magyarság török elemeihez kapcsolódó, a turanid típus utáni második leggyakoribb elemet említik, mely Bartucznál 1938-ban

31 még a turanid típus altípusának minősült. Henkey munkássága nyomán

32- 33

> 34 keleti mediterrán jellegek is nagy számban voltak kimutathatók, melyek korábban orientálóid megjelöléssel szerepeltek, és melyek a kiskunsági őslakosokon kívül a közép-magyarországi átlagnál nagyobb mértékben voltak észlelhetők a fülöpszállásiakkal és szabadszállásiakkal összeházasodott 23 LIPTÁK P. 1958. 238—239. 24 BARTUCZ L. 1938. 491. 25 NEMESKÉRI J. 1943. 237. 26 A mongoloid típus gyakorisága nemcsak a kiskunsági őslakosoknál, hanem a nagykunsági Karcagon, Túrkevén, valamint a besenyő eredetűnek tartott ceceieknél és vezsenyieknél sem volt említésre méltó. 27 LIPTÁK P. 1954. 133—170. 28 LIPTÁK P. 1955. 290—291. 29 LIPTÁK P. 1958. 238—239. 30 NEMESKÉRI J.—GÁSPÁRDY G. 1954. 515. 31 BARTUCZ L. 1938. 414—419.. 32 HENKEY GY. 1961. 1—27. 23 HENKEY GY. 1963. 13—28. 34 HENKEY GY. 1978. 415.