Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

NÉPRAJZ 313 juhászról, a Török temető tájékán emelt határhányáson „dohánt metélő" és az ugyanitt „szőr-füvet" égető juhpásztorról.

132 Sok szó esett a vallomásokban az éjszakai marhaállásokról. Ezek helyével, illetve tényével igyekeztek a peres felek bizonyítani egy-egy terület hovatartozását. Úgy érveltek, hogy az a föld, ahol egyszer az érsekség pásztorai marhaállást tartottak, garantáltan az érsekségé. Ugyanezt vallották a bajai urak is a saját pásztoraik marhaállásairól. Éppen ezért nagyon vigyáztak arra, hogy vitatott területen az ellenfél gulyásai ne tarthassanak állást, mert ezzel elismerték volna a másik fél birtokjogát. Ha ilyen esetre bukkantak, a pásztort nyájastól elkergették. Ugyanilyen megítélés alá esett a gulyások szállása, amelyet a vallomástevők tanya-ként emlegettek. Ez a pásztortanya valószínűleg a cserényt és környékét jelentette. 1768-ban, mielőtt az érsek hajdúi elhajtották Rémről a 380 mátéházi marhát, felszólították a mátéházi gulyást, hogy vigye délebbre a tanyáját, mert az érseki területen áll.

133 Kiss Ferenc mélykúti gulyás, 1750 táján Kelesén gulyáskodván a „Cseres megye" tájékán tartotta tanyáját. Innen látta, hogy a jankovácziak megújították a határjelet, sőt a határhányók a munka elvégzése után oda is jöttek hozzá a tanyájára és figyelmeztették, hogy tartsa tiszteletben a határokat.

134 A pásztoroknak nemcsak a szomszéd puszták birtokosaival gyűlt meg a bajuk, hanem a természettel: az időjárással, a vadállatokkal, az elemi csapásokkal is. A perek vallomásaiban többször olvashatunk farkasok garázdálkodásáról, illetve általában a farkasveszélyről. 1768-ban vallotta Vörös János, 35 éves jankováci pásztor: „Nag)i völgy napkeleti partyán délnek пецр Határt, maid térdig érő Határ Dombocskának lenni ösmérte a Tanú, mellyben Tar kas által megöletett Bárányát gyermekségében ( : félvén a^t ha^a vinni:) el temette, de minthogy homok, puha földből volt, a s%él el terítette . . ,

135 Egy Kalocsáról megidézett volt kélesi gulyás, a 44 éves Török Ferenc 1769-ben elmondta, hogy amikor „marhái elmaradottak" a hajósiak szűrűjén lévő szalmát „félvén a farkasoktul, meg gyújtogatta."™ Itatókutak Az észak-bácskai puszták XVIII. századi használói nem élhettek víznyerő helyek nélkül. Vízre szükségük volt a földművelőknek és az állattartóknak egyaránt. A homokbuckás területen viszont kincs volt a víz. Természetes vízforrás kevés akadt, az is főleg a délebbi részeken. A kutak ásása nem volt könnyű a víztelen homokos talajban. Ezért a régi vagy az újonnan készülő kutaknak nagy értéke volt. Kevés akadt 132 U.o. 35., 53., 37.p. (1768) 133 U.o. 88.p. (1768) 134 U.o. 430.p. (1769) 135 U.o. ЗЗ.р. (1768) 136 U.o. 627.p. (1769)