Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 297 Az előbbi idézetek már érzékeltetik, milyen veszélyek leselkedtek a határok tájékán fekvő szántóföldek terményeire. Sokszor áldozatul estek a határviszályokból eredő tudatos pusztításnak, a pásztorok bosszúállásának vagy egyszerűen az elkalandozó marha kártevésének. Alábbi idézetünk egy ilyen esetet örökített meg. Vörös Pál, 39 éves juhász vallotta 1768-ban: ,,A% . . . Sas heverő hegynek mellyékén Nagy völgy jelé Borotai földön Bátyaiaknak, kik s%pms%éd Hild pusztát. . . bírják, a minemű Kölest és C%irkot vetettek, a%t Ves^elinovity marhája egés% a sas heverő hegyig föl járván, sok í^ben meg ette annyira, hogy a károk miatt Bátyaiak Szántásokat abban hatták". 67 vi gabona betakarítása A magyar néprajztudomány egyik régi kutatási területe a sarló—kasza eszköz váltás kérdésének, illetve a gabonabetakarítás módjában bekövetkezett történeti változásoknak a vizsgálata. Az észak-bácskai határperekből igyekeztünk figyelmesen kiírni az erre vonatkozó, illetve ezzel kapcsolatos néprajzi és nyelvi adalékokat. Az anyag meglehetősen szegényes és egyoldalú. Messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le belőle, adalékul azonban felhasználható az összehasonlító agráretnográfiai kutatások során. Ezért a legjelentősebb megfogalmazásokat idézzük. A gabonabetakarítás kérdéseivel foglalkozó legjelentősebb magyar néprajzi tanulmányok megállapítása szerint arat szavunk eredendően a gabona hajdani sarlós aratására vonatkozik, míg a későbbi kaszás gabonavágás az Alföldön nagyrészt a takarás nevet kapta. A sarlós aratáshoz általában kévekötés és keresztekbe rakás járult, a kaszás betakarítási mód pedig legtöbbször petrencébe, vontatóba gyűjtéssel párosult, bár előfordult a takart gabona kévébe kötése is. 68 Az Észak-Bácskai Homokhátság területén a XVIII. század közepén egymás mellett élt a kévés—keresztes és a petrencés—vontatós gabonakezelés. Feltehetőleg e mögött a sarlós és a kaszás gabonabetakarítás egymás mellett élése húzódott meg. A két technika párhuzamossága nem véletlen, hiszen már két, két és fél évszázaddal korábban is ez volt a jellemző a bácskai tájon. Legalábbis erre következtethetünk Bács, Bodrog és Csongrád megyék XVI. századi dézsmalajstromaiból. 69 A kévés és a boglyás gabon?kezelés egymás mellett élese tükröződik az 1768 körüli bácskai határperekben, jól látszik a korabeli érseki dézsmalajstromokban, de kitűnik az 1767. évi érsekuradalmi dézsmálási utasításból is. A dézsmálási utasítás eleve számol a kétféle gabonakezeléssel. Egyik mondatában pl. ezt olvashatjuk: „leghasznosabb volna. . . Kilencedre és Tizedre esendő Keresd/eket vag] 1 Boglyákat valamely lactates jellel úgymint vesszővel vagy náddal megjelelni. . ." Mivel területünk jelentős része Pest megyéhez tartozott, idézhetjük itt Pest vármegye 1734. évi dézsmálási utasítását, amelyet 67 "KÉL. II. Hp.O.14. 25. p. (1768). 68 GYÖRFFY István 1928 — TÁLAS1 István 1957 — BALOGH István 1957. 69 SZABÓ István 1954 — BALOGH István 1957. 276.