Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
298 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS . . . később többször megújítottak: „Az, sarló pén^t pedig tartoznak a% Aratők fizetni az, 1734. Esztendőben július havának 12. napján tartott Nemes Vármegye . . . Gyűlésében Subsequált determinatioja Szer ént Ugy mint minden Keresőtől a királyi Désmásnak hasonló képpen, az, aratott Tavaszjbulis, úgy mint Arpábul, Zabbulés Kölesbül ez/értvén, Kaszált jószágtul pedig, minden két Boglyáiul, mind az, két Désmára egy pénzt, a kiben leg föllyebb lészen 12. rudas Petrence". 10 A kévés aratás és a boglyás gabonakezelés egymás mellett élése, miként fentebb utaltunk rá, látszik az érseki dézsmalajstromok számadásaiban is. Példaként idézzük a bátyaiak hildi gabonatermésének 1768. évi dézsmalajstromát. Eszerint ebben az évben 138 bátyai lakos termesztett gabonaféléket Hild területén. Búzájukat mind kévébe kötötték és keresztekbe rakták. Termett 81 kereszt és 18 kéve tisztabúzájuk valamint 2486 kereszt és 18 kéve kétszeresük. Árpájuknak és zabjuknak azonban csak egy részét kötték kévébe, más részét, boglyákba (cumulusokba) gyűjtötték. A kimutatás szerint termett 12 kereszt és 20 kéve, valamint 38 cumulus árpájuk. Zabjuk pedig 159 kereszt és 25 kéve, valamint 10 cumulus mennyiségűnek találtatott. 71 Az 1768 körüli bácskai határperekben a tanúk csak kereszteket emlegettek, boglyákat nem. Ez valószínűleg a forrás hibája, hiszen a dézsmalajsíromból láttuk, hogy volt boglyás gabonabetakarítás. A gabona-keresztekről sokszor beszéltek a vallomástevő tanúk. Fentebb már részletesen idéztük Adamovícs Bálint 1727. évi hildi és csávolyi erőszakos kilencedelésének történetét, itt csak utalunk rá. A kilencedelés során keresztekbe rakott gabonát hordtak el Szentivánra. A többi vallomásból csak röviden idézünk kettőt. A bajai uradalomra, illetve 1728-ra vonatkoztatva: ,,Kilenczed helyett minden Kereset gabona termestül Kölesen és Czjrkon kívül egy-egy garas alku szerint az, egész, Dominiumbéliektül úgy Csávolyi pusztán lévöktül is desumaltatott". 12 Dzsidára vonatkoztatva: „Veszelinovity Maxim nevű Gulyássá marháival Hajósiak Zabjait, Árpáit Körösz/ökbe meg etette". 17. Kérdés: mekkora volt ezen a tájon a kereszt? Hány kévéből állt? Mivel e homokhátsági kerületeken a sárközi fajsziak is termesztettek gabonát, idézhetjük itt egy korai úriszéki per fajszi adatát. Eszerint 1731-ben Szalontai János fajszi gazdát azzal gyanúsították, hogy csalt a dézsmáláskor. Lakostársukat mentendő a fajszi bíró és két esküdt ilyen szavakkal tanúskodtak az úriszék előtt: ,,, . .mikor kérdezte volna az^ Űr, hány kereset búzája légyen, felelte, hogy húszon hatodfél kereszt, az, után kérdette az, Ur, hány kévével legyen és felelte, hogy Csomója tizen hármával, Szalontai János értett minden kereszten két két csomót, azért nem vétett" 1 * A különös magyarázatot úgy érthetjük meg, ha 70 KÉL. II. Istructiones. Érseki dézsmálási utasítás 1767 — Pest vármegye 1734. évi és 1766. évi dézsmálási utasítása. 71 KÉL. II. Dézsma-összesírások. 1768. Bátya. 72 KÉL. II. Hp.C.N.30. 2. p. (1750). Dom. Franc. Pruzsinszky, 50. é. bajai tanú. 73 KÉL. II. Hp.O.14. 22. p. (1768). Vörös Pál 36. é. juhász. 74 KÉL. II. Úr.ir. 1731.
