Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

296 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS . . . és Baja 1726. évi határperében a török időkre vonatkoztatva is emlegették a kukoricatermesztést.

60 Különösen a Baján lakó katonáskodó délszlávok termesztették a XVII. század végén. Az 1768—69. évi észak-bácskai határperek során is elsősorban délszlávokkal kapcsolatban emlegették a kukoricát. Valamennyi adatunk Rémről, illetve Rém és Csávoly határterületéről származik, ahol mátéházi és szentiváni lakosok szántottak. Alábbiakban idézünk közülük néhányat. Először Draskovics Ferenc 45. é. vaskúti lakos vallomását: ,,. . .Csávoly és Kém köpött hányattatott határokon fölül, 1753dik Esztendőben Mátéházy Lakosoknak, kik Kém Pusztát ekkoráig M. Bajai Uraságtnl árendálják, Kukoricájuk, Kölessek és más vetései voltak"."

1 Második vallomásként Balog János, 41 éves kecskeméti juhász szavait idézzük, aki korábban e tájon szolgált: ,,Ennek előtte circ. 19 Esztendőkkel, hogy M. Bajai Uraság Jobbágyai ugyan Rácsok, Rémi Pusztán Kukoric^át, Kölest, Babot és Borsót vetettek . . . Annak tájékán juhait legeltetvén, a%on kukoriczábul s babbulfőzött, evett is a Tanú" P- Egy másik juhász, a per során többször köpönyeget fordító ravasz Veres Pál méginkább ártott a mátéháziak kukoricájának : ,,m ellj földeken alul egy esztendőben mathehazjuk Kukoric^át vetettek, de eö a% Uraságh juhaival harmad napig benne lakván le rontotta, és ös^eve törette, e\en esztendő után pedigh Csávolyiak szántották föl"'.

63 Más tanúk gyakran emlegettek egy Rém és Csávoly közötti vitatott területet, amelyet a csávolyiak használtak, de amikor nekik nem volt rá szükségük engedelmükkel felszántották a rémi árendátorok. Legtöbbször kukoricát vetettek itt. A következő idézet a rémi pusztát ugyancsak árendáló mátéháziak termesztvényeinek felemlítése révén átvezet a dinnye termelésének kérdéseihez: „Alátéházjak Rémi Pusztát Bajai Uraságtnl árendálván, egész a kettős határig ennyihány esztendőben Knkoriczát, Kölest, Czjrkot, Babot és Dinnyét vetettek, azt békességesen föl takarítván"'.

u A dinnyéről azért érdemes néhány szót szólnunk, mivel napjainkig jelentős a termelése, főleg Sükösd határában. Nem homokhátsági területen ugyan, hanem ártéri tájon, a fentebb idézett 1726. évi szeremlei határperekben már emlegettek dinnyetermelést a környéken a XVII. század második felére vonatkoztatva.

65 A bajai bírák egyik 1754-ben kelt levele arról tanúskodik, hogy a dinnyetermesztés az öregek foglalatossága volt. Ugyanez a levél megörökítette az istvánmegyei villongások egyik sajátos mozzanatát is, amely valamiféle analógiás fenyegetésként is felfogható. A bajai levél szerint az érseki alattvalók ,,. . .ennyihány Szegény Öregh embereinknek, akik is csak a Dinnyéből kenyeret keresik, minnyáját. . . összeve vagdalták, úgy mond, a Bajai embert is így vagdalom meg ma."™ 60 KÉL. II. Hp.O.13. 183. p. 61 KÉL. II. Hp.O.14. 59. p. (1768) 62 U.o. 41. p. (1768) 63 U.o. 512. p. (1768) 64 U.o. 26. p. (1768) 65 KÉL. II. Hp.O.13. 183. p. (1726) 66 KÉL. II. Hp. Csávoly—Istvánmegye. 1754.