Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században

NÉPRAJZ 289 általában e pusztákéri, illetve e puszták határvonalai miatt folyjak. így az itteni földművelőket gyakran emlegették. Különösen sokszor olvashatunk a bátyaiak hildi szántásairól. A perszövegek tanulmányozása során arra a megállapításra juthatunk, hogy a fent említett észak-bácskai pusztákon a XVIII. század első felében, illetve középső évtizedeiben határhasználati kötöttségektől mentes földművelés volt a jellemző. A gyakran emlegetett szabadfoglalás ún. vad talaj váltással

33 és parlagoló határhasználattal

34 párosult. A bécsi udvari kamarához, illetve a bajai uradalomhoz tartozó déli pusztákon a nagyállattartó bérlők természetesen ott szántottak maguknak birtokukon, ahol a kedvük tartotta, illetve, ahol a földrajzi adottságok erre a legalkalmasabbak voltak. Ezt láthatjuk egy hajdani kélesi bérlő, Maries Pál vallomásából, akinek szántásai a hajósi határ közelében terültek el és két hajósi gazda volt a legközelebbi földszomszédja.

35 A korai, századeleji időkben hasonló szabad foglalás lehetett azokon a pusztákon is, amelyeket egy-egy sárközi falu vett bérbe. Pl. a fajsziak hiMi, majd dzsidai, borotai pusztáján, vagy a bátyaiak hildi bérletén. Ebből a szempontból tanulságos idéznünk Szabó István 80 éves bátyai lakos 1769-ben tett vallomását: „Tizen Tanú Báttyán születvén e világra és ottis üdősödött meg ennyire . . . lehet közel 50 esztendeje miulta ezen Helység Érsekség Hildi pusztáját arendállya, ezen Tanúis, mikor Bátyaiak először azon nevezett pusztának bírásában léptek föl fogott egy darbot magának, sok eszjendőkig békességessen szántogatott, melly szántások Borotai pusztával átellemben voltak, azon üdőben semmi híre az, határnak nem lévén, valahol alkalmas Lap ajt a szántáshoz, találtak, föl szántották, valamint szántások Borozßai meg-mutattyák"'.

36 A szabadfoglalásos földművelés rendszertelenül elhelyezkedő parcelláit sérelmezte az érseki uradalom 1726-ban, amikor a bátyaiakkal kötött kontraktusába belefoglalta: ,,a szántást pedig nem csak imitt, amott tegyék, hanem egytraktusban"^ E tiltásnak azonban valószínűleg nem sok foganatja lett, mivel később is leginkább a természeti adottságok határozták meg a szántások helyét. Amíg viszonylag bőven volt föld, elsősorban a termékeny „laposokat" szántották. Erre utal több vallomás, így pl. Markó Máté, 60 éves bátyai lakosé 1769-ben: „Vagyon már 50 Esztendeje, sőt többis, miolta Bátyai Helység Lakossal Kalocsai Érsekségtül Deutrális Hildi Pusztát árendálták, s azt leginkább szántással használták . . . a Pestises Lineán föllül Cirtiter 800 ölnyire az, Érsekség Szivárványos Kúttyán alul, mint egy Délnek fekvő és az. Linear a ki-dülő Laposságban voltak Báttyai Lakosoknak Szántásai, nemkülönben onnand azon Laposságba mint egy Téli nap keletnek alá felé menvén a másik Laposban Jankováczj úton alul, amint azpn út Pétervári utat által vágja, 33 Vö: VARGA János 1952. 9. 34 Vö: WELMANN Imre 1967. 35 KÉL. II. Hp.O.14. 778. p. (1769) 36 U.o. 557. (1768) 37 KÉL. П. Birt.ir.gy. I. 47. 5.