Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
288 BARTH J.: FÖLDMŰVELÉS ÉS ÁLLATTARTÁS... Pandúr : „Magunk Határjában semmit sem vethetünk, hanem Csávolyi Határban, a hol a leg főbb Ga^da ös%ve tévén mind ős^it, Tavasait, ha minden földit be veti, vethet 24 Pozsonyi mérőt'''''. 30 A szűkszavú válaszokból egyértelműen nem határozhatjuk meg e három falu határhasználatának rendjét. Feltételezhetnénk, hogy e területeken a nyomásos gazdálkodás egy sajátos változata élt, az„egynyomás",amelyet az ugar hiánya miatt átmeneti típusnak ismerünk az agrártörténeti irodalomból. 31 E művelési rendszer lényege az, hogy a szántók egyik részébe őszi gabonát vetettek, másik részébe pedig tavaszit és a kettőt évente cserélgették úgy, hogy az egész szántóterületet ugarhagyás nélkül folyamatosan használták. Ehhez a rendszerhez esetleg parlagolás is párosulhatott, vagyis a több évig használt és kimerült földeket idővel kaszálókká, legelőkké változtathatták, az addigi kaszálókat és legelőket pedig szántás alá fogták. Feltételezhetjük azonban azt is, hogy e helységek határában éppen a „nyomás", az egy tagban elterülő összefüggő földek táblája hiányzott. A környező puszták analógiája alapján lehet, hogy itt csak szabadfoglalással felfogott szórvány parcellák voltak, amelyeken mindenki egyénileg váltogatta az őszi és tavaszi gabona vetését, illetve tetszése szerinti időben hagyta parlagon a maga parcelláját. Ebben az esetben még csak „egynyomásról" sem beszélhetünk. Az adatok szűkössége folytán nem dönthetjük el a kérdést, csupán azt állapíthatjuk meg, hogy Császártöltés, Hajós határában és Pandúr csávolyi birtokain az 1760-as évek végén még nem volt közösségileg szabályozott határhasználat rendszeres nyomáskényszerrel. A fejlődés azonban feltehetőleg itt is efelé haladt. Általában megállapítható, hogy az évtizedek múlásával e tájon is nőtt a nyomásos gazdálkodás szerepe. A századforduló táján Vályi András már egy sor helységről írhatta, hogy határát három nyomásban művelik. 32 Szükségesnek tartjuk megjegyezni még, hogy azoknál a'helységeknél, ahol szabályozott határhasználatról szóltak az 1769. évi válaszok, valószínűleg kötetlenebb határhasználati módok gyakorlata is föllelhető volt. Csanád, Sükösd, Nádudvar kétnyomásos határú faluként szerepelt a 9. kérdőpont válaszaiban, de valószínűleg voltak olyan távoli (határszéli vagy más, pusztán lévő) szántóik is, amelyeket szabadfoglalással birtokoltak és parlagolva műveltek. Erre példát is láttunk Nádudvar esetében, mivel a vallomástevők többször emlegették a Rémmel határos, sőt egyes tanúk szerint Rém területén fekvő nádudvari szántóföldeket, amelyek szórvány parcellákban álltak és időközönként pihentették őket. Az úrbérrendezéskori 9. kérdőpont eddig bemutatott válaszaiban természetesen csak a falvak szerepeltek. Nincs itt szó a pusztákról: Hildről, Szentgyörgyről, Kelésről, Dzsidáról, Borotáról, Rémről. Az itt folyó földművelés rendje viszont a falvakétól jobban kirajzolódik a korabeli határperekből. Ez érthető, mivel a perek 30 U.o. Hajós, Császártöltés, Pandúr. 31 WELLMANN Imre 1967, 356. 32 VÁLYI András 1796—99. A táj falvainak nevénél.
