Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 285 között. Az utóbbin valószínűleg kenyérgabonát értettek. így az elhurcolt keresztek számát végül is nem állapíthatjuk meg, csak gyaníthatjuk, hogy igen sok volt. A tanúk emlékezete is a túlzásokkal együtt e sokaságot érzékelteti. 24 Az észak-bácskai határperekből értesülhetünk az 1750-es évek erőszakos kilencedeléseiről is. Ekkor Baja tájékán, Istvánmegyén került sor ilyen akciókra és a változatosság kedvéért az érsekség tisztjei kilencedelték a bajaiak vetéseit. A bajai vetések tizedének és kilencedének erőszakos elhordását említik 1754-ből is, 25 de ilyen akció részletesebb leírását csak 1754-ből olvashatjuk. Ekkor Istvánmegye bajai határhoz tartozó részén, a várostól Csávoly felé eső területen szenvedtek kárt a bajaiak. Látszik, hogy ekkor már nemcsak birtoklási jogbiztosítás, presztízs stb. van az erőszak mögött, hanem egyszerűen gabonaszerzési, károsítási vágy, bosszú, amelyet a bajai oldalról hasonló kártételek előztek meg ezekben az igen elmérgesedett viszonyú években. A kilencedelést így írják le a bajai bírák az uradalmi inspektorukhoz írt levelükben: 1759. Kisasszony hava 4. napján az érsekség kasznárja „ . . . negyven szekereket egybe gyűjtvén ét^a kának üdéiben a% mi gabonánkban nagy károkat okozott légyen . . . ámbár a% aratásnak vége még nem is lőtt, csak ugyan búzánkra, árpánkra és Rabunkra erős^akossan rohanván, abb ni. . . Kilenced és Ti^ed neve alat Jószágunkat hírünk nélkül el hordatta, úgy annyira, hog' a% elet még minnyáján sem kévékben sem keresetekben sem lévén, a%tis igazán számban nem vehetvén, ^abitnkis nagyobb rés^érül le aratva sem lévén, mind a% által. . . említett 40 szekereken, két fordulóban, ügy mint Holdvilágnál egyszer, s másodszor hajnal előtt valóságos Bajai Territóriumból a% István Aleg'ei Kasznár . . . M. Kalocsai Érsekség Jobbág'ai által életünket. . . el vitte . . . némely gardák termésibül majd felétis el vontak"'. 26 Л határhaszjiálat módjai Аг Észak-Bácskai Homokhátság területén több határhasználati módot is említettek a XVIII. századi határperek vallomástevői. Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy ezek a határhasználati rendszerek a kötetlen, szabad földhasználattól a kötöttebb, zártabb, szabályozottabb földhasználati formák felé haladtak. A kötött formák először a sárközi helységek homokhátsági határrészein, a terület szélén honosodtak meg. A szabad földhasználat lassan a terület belseje felé tolódott, az árendás pusztákra, illetve azoknak is a megyehatár felé eső legeldugottabb részébe. A század második felében azonban itt is szorgalmazta az érsekség a kötöttebb formák alkalmazását, pl. a Hildet bérlő bányaiaknak. A szabályozott földhasználat terjedésében nagy szerepe volt az 1770 táján véghezvitt úrbérrendezésnek, amikor a telki állományok kijelölésé24 Itt jegyezzük meg, hogy a vallatásra a dézsmálás után egy hónappal került sor, tehát viszonylag reális volt még az emlékezet. Nem színezik és homályosítják a közben elmúlt évek. 25 KÉL. II. Hp. Istvánmegye. A bajai bírák 1754.júl.29-én kelt levele a kalocsai érsekhez. 26 KÉL. II. Hp. Istvánmegye. A bajai bírák 1759. augusztus 4-én kelt levele. CN. 53.
