Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Néprajz - Bárth János: Földművelés és állattartás Bácska északi határvidékén a 18. században
NÉPRAJZ 279 Oroszt, a bátyaiak pedig Nánát, tulajdonképpen nem versenghettek az érseki jobbágyokkal a pusztabérletek elosztásai alkalmával. Az említett két falu gabonatermesztése kiszorult a homokhátság területére. A bátyaiak hosszú időn át árendálták az érsekségtől Hild pusztát illetve elsősorban annak déli „felső", homokos részét. A pusztabirtoklásban osztozniok kellett az érseki majorsággal, valamint a század második felében a kalocsai juhászokkal. Fájsz népe még távolabb, még délebbre termelte gabonáját. A kamarától, illetve a bajai uradalomtól bérelte Dzsidát illetve átmenetileg Borotát. A kalocsai érsekség ártéri falvai között is akadt olyan, amelyik tartósan birtokolt határkiegészítő területként homokhátsági földeket, így pl. a miskeiek hagyományosan birtokolták a Kiskunsággal érintkező Csala pusztát. A perekből látjuk, hogy a pandúriak földeket használtak Csávolyon, a Szeremleiek pedig Csávolyon és Istvánmegyén is szántottak. Alkalomszerűen előfordult, hogy dusnokiak sőt kalocsaiak is kimentek szántani a vitatott területek tájékára. A homokhátsági területek földművelésében fontos tényezőnek tekinthetjük a bajai rác nagyállattartó árendátorok és a bajai uradalom embereinek földművelését. Erre a szóban lévő terület déli részén volt példa, ahol első sorban jankováciak, szentivániak, mátéháziak, vaskútiak földművelését emlegették a perek vallomástevői. Legtöbbször Rémen, Borotán, Dzsidán, Kelesén akadtunk munkájuk nyomára, miként a rác árendátorok földművelésére is. Alábbiakban először néhány olyan megfogalmazást idézünk, amelyek területünkön egy-egy helység népének XVIII. századi földművelését bizonyítják, illetve dokumentálják. Ezek a megfogalmazások általában a szántás, esetleg a szántás-vetés emlegetésével fejezik ki a művelést. 1768-ban vallotta a 82 éves fajszi Papp Mihály: „A Tanú. több Fajs^iakkal együtt, magok határján elegendő fölgyek nem lévén, Borotai pusztán, mellyé Árendában Bajai Uraságtul birtak, szántott, vetett"* 1752-ben vallotta a 65 éves Angyal István bátai lakos : „E% előtt 37 esztendővel S^eremlén lakott, két egés% esztendeig Csávolyi puskán szántott Pandüriakkal együtt". 1 1735-ben Kéles (Köles) perében a század legelejére emlékezett Georgius Gyukics 56 éves szentiváni katolikus délszláv tanú: „Kölespuszta termináltatik Jankovác^i Határral a%pn Határ névő Domb (táján lévő) szántó földek mellett, kiket a% Fatens Jankovác^pn laktában szántotta és sok ideig békességesen birta v . s 1768-ban egy 70 éves szentiváni lakos, Pásztor János így emlékezett rémi fö'dműve^sére: „E%en Tanúis többi S^entivániakkal Szántotta és vetette Kérni pusztának alsó felit, mint árendátor"'. 9 A per során sokszor emlegettek elhagyott, régi szántóföldeket, amelyeknek borozdái meglátszanak. Ezek részben összefüggtek a később még tárgyalandó parlagolás6 KÉL. II. Hp.O.114. 549. p. (768) 7 KÉL. II. Hp.O.18. 441. p. (1752) 8 KÉL. II. Hp.O.N.39. 42. p. (1735) 9 KÉL. II. Hp.O.14. 592. p. (1768)
