Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez
112 SZ. KÖRÖSI I.: ADATOK A REFORMKORI KECSKEMÉT... Alatta 2 öl és 3 sukk hosszúságú pince volt, az udvarban 3 öl hosszú, deszkafalú, nádastetejű szín, tölgyfarovású kút, sertésól, árnyékszék. A falazat nagyobb része téglából, kisebb része vályogból épült. A két szobán „3 ablakok, vasastul, tokostul, üvegestül, Táblástul..." a szobaajtón „. . . réz sarokvasak, rézplé és rézhúzó" volt, A konyhaajtóhoz külső „saráglya" is tartozott. A házban „két, földből való jó kementze" volt. A kapun és a kisajtón kívül említésre méltó érték volt még a „rostélylyal kerített kiskert". 15 Tágas udvarú — 358 négyszögöles telken —, több épületből álló ház volt Garzó Jánosé. Hagyatéki becsüjében 16 2595 forint 12 krajcárra értékelték. Az „első rendbeli nagy ház" több mint 15 öl hosszú, 3 öl széles, vályogfalú, téglakéményes épület volt. alatta kőből és téglából épült 9 öl hosszú pincével. Helyiségei: 4 szoba, 2 konyha, 1 kamra, amelyeken összesen 6 üveges ablakot számoltak össze. A konyhaajtóhoz itt is hozzátartozott a „kilső saráglya". A tető zsindellyel volt fedve. A „második rendbeli épület" is vályogfalú és zsindelytetős volt, hossza 6 öl, szélessége 3 öl, kamra gyanánt szolgált, alatta téglával kirakott „gerendás pintze" volt, kétfelé nyíló pinceajtóval. A harmadik, 7 öl hosszú, vályogfalú, nádtetős épületben 2 kamra és az istálló kapott helyet, a negyedik egy 6 öl hosszú nádas szín volt. Egy kút és 3 téglaverem egészítette ki az udvaron található építmények sorát. A telket 35 darab oszlopból és 88 szál deszkából álló kerítés, valamint 5 öl hosszú vályogból rakott kerítésfal választotta el az utcától, ahonnan vasas kapun és kisajtón át lehetett bejárni. A házak külső megjelenését jelentősen befolyásolta a tornác, gang vagy ambitus, amely hosszabb vagy rövidebb szakaszon 17 az épület előtt húzódott. Ugyancsak jellegzetes képet nyújtottak az udvarról hosszú létrával megközelíthető padlásajtók, amelyekből egy-egy háznál kettőt-hármat is említenek, valamint a zárt, magas kapuk és kerítések. Az a tény, hogy a város lakosságának túlnyomó többsége a mezőgazdaságból élt, a melléképületek, udvarok képére és a tárgyi felszereltségre is rányomja bélyegét. Bár a nagyobb mennyiségű takarmány, gabona, jószágállomány és gazdasági felszerelés többnyire a tanyákon volt, sőt rendelkezésre álltak városkörnyéki rakodóhelyek, ún. majorhelyek is 18 , mindezek számára a városi háznál is helyet kellett biztosítani, ftogy miből, mennyit találunk egy-egy udvarban, az elsősorban a vagyoni helyzet függvénye. H. Szabó Mihálynak például a városföldi 160 holdon felül még máshol is 15 BKML Közig. ir. 1831—106. sz. 16 BKML Közig. ir. 1832—108. sz. 17 Pl. „eggyes ambitus a konyha előtt". Csendes Pálné épületének becsüje. BKML Közig. ir. 1847—239. sz! 18 Hornyik János a városközpontban és az utcákon, valamint a városon kívül, a széktói szőlők mentén volt, csőszök által őrzött gabonásvermekről ír. HORNYIK J., 1927. 75—76. PAPP László a város árkain kívüli, a XVIII. század közepe táján szaporodó ún. majorhelyeket említi; ezek széna és szalma lerakására szolgáltak, esetenként veteményeskerttel, néha istállóval összekapcsolva. PAPP L., 1936.104. A látámasztják a majorhelyek létezését a végrendeletek és hagyatéki leltárak utalásai is.
