Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)

Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez

HELYTÖRTÉNET 113 volt földje, szőlője és erdője, tanyáin kamrákban és vermekben is tárolt gabonát. Városi házánál 1829-ben az alábbi gabonamennyiség található: „1. veremben 3 esztendős kétszeres búza 174 véka 2. veremben 3 esztendős kétszeres búza 156 véka 3. veremben tavalyi kétszeres búza 66 véka 4. veremben idei tiszta 156 véka 5. veremben idei tiszta búza 69 véka 6. veremben idei kétszeres búza 90 véka A pintzében hordóban és zsákokban 63 véka Az első Hambárba volt 60 véka"

19 Természetesen a szűkebb belvárosi portákon kevesebb lehetőség volt termények tárolására, mint a később kialakult városrészek udvaraiban, pl. Máriavárosban. Az egyik legfontosabb melléképület az istálló, minden portán megtalálható volt. Nemcsak a városban tartott saját jószág elhelyezése miatt volt fontos, hanem a katonai beszállásolás szempontjából is. Az adózó lakosság számára kötelező „kvártélyadás" esztendőnként 2—3, vagy 4 hónapig is eltartott, amikor nemcsak a katonának kellett lakást és élelmet biztosítani, hanem egy vagy két lova számára is férőhelyet és takarmányt kellett készíteni. A gazdasági udvar fontos hozzátartozója volt még a vert, vályog-, vagy deszkafalú, nádtetős szín, a sertésól, a tyúkól. A kutak forrásaink adatai alapján tölgyfa- vagy téglarovású-, tölgyfaágasos gémeskutak voltak. A város lakosainak zöme társadalmi állástól, foglalkozástól függetlenül bírt legalább egy kevéske szőlőt. A várost övező szőlőkben pincék, présházak nem voltak, csak kis kunyhók. A szőlőt szüretkor hazahordták, a bort a városi épületben tárolták. Ezért a legtöbb háznál volt pince, mégpedig a lakóépület alatt vagy melléképületben, kamrával együtt. A boroshordókon és kádakon kívül itt tárolták a préseket („szöllő sutu malom", ,,bor sutu") és a borkezeléshez kapcsolódó tárgyakat. Ezek a tárgyak, felszerelések rendkívül becsesek voltak tulajdonosaik szemében. A végrendeletekben például a ház, a mezei kert, a szőlő, gunyhó és veteményeskert mellett feltétlenül megemlítik a „szőlőbeli edényeket". Ezek készlete többnyire csak néhány darabból áll, természetesen a szőlőterület nagyságától függ. A legfontosabbak és legértékesebbek a fa- vagy vasabroncsos kádak és hordók. Nagyságuk általában fél akóstól 25 akósig terjed. A tárolóedényeken kívül a pincékben megtalálható volt a csomiszló, cseber, cseberhordó rúd, borszúrő kas, tölcsérek, csapok, palackok, karafinák, poharak, kulacsok, valamint lámpás vagy mécses. Ezek a tárgyak gyakran a kamrában kaptak helyet, sőt, ha nem volt külön pince, akkor a bór, a hordók és a kádak is. Az is előfordult, hogy a pincében gabonát is tároltak. Gyakran találunk példát a két helyiség funkciójának összemosódására. 19 BKML Közig. ir. 1829—113. sz.