Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez
108 SZ. KÖRÖSI I.: ADATOK A REFORMKORI KECSKEMÉT . . a kecskeméti iparosok nagyobb része. Kialakult egy bérmunkából élő — napszámosokból, kapásokból, részesaratókból, gazdasági cselédekből álló — réteg. Sajátos társadalmi — foglalkozási csoportot képviseltek a kertészek, akik családjukkal együtt a gazdák tanyáin laktak, művelték azok földjeit és gondozták jószágaikat; emellett saját hasznukra is termeltek. Elsősorban a hazátlan zsellérek közül kerültek ki. 1828-ban 404 iparos- és 22 kereskedőcsaládot írtak össze. A 404 kézműves 40 különböző iparágban tevékenykedett. Legmagasabb volt a cipészek, csizmadiák, takácsok, szabók, szűcsök, molnárok, lakatosok, kovácsok, kerékgyártók, ácsok, tímárok létszáma. A mesterek száma a következő években fokozatosan gyarapodott. A város és a céhek elsősorban a kecskeméti származásúak letelepedését és céhbe állását igyekeztek támogatni. A kézművesek legnagyobb részének volt szőlője, soknak szántóföldje is, az iparűzés mellett gazdálkodást is folytattak. A kereskedők többségének szatócsüzlete volt. Erőteljesen nőtt a honoráciorok száma. Az 1828-as összeírás mindössze 29 honoráciort említ. Eszerint Kecskeméten ekkor 7 nem nemes szenátor, 1 adószedő, 1 jegyző, 1 írnok, 1 postamester, 8 tanár és tanító, 6 ügyvéd, 1 orvos, 2 gyógyszerész és 1 bába működött. Egy 1836-ban készült jegyzék 76 honorácior nevét tartalmazza. Közéjük sorolták a plébánosokat, kántorokat és 4 magasabb rangú hivatásos katonát is. Legmagasabb az ügyvédek és városi tisztviselők száma: földmérőkkel és a postamesterrel együtt 43. Az orvosok száma 7-re, a gyógyszertárosoké 3-ra emelkedett, a tanítók, kántorok és lelkészek összesen 19-en voltak. 3 1828-ban 165, 1839-ben 186 nemes család élt Kecskeméten. Csak kisebb részük volt az, amely földbirtoka, vagyona és a város vezetésében betöltött szerepe révén a lakosság leggazdagabb és legtekintélyesebb rétegét képviselte. Többségük az átlagos kecskeméti polgár színvonalán élt. A mezővárosi lakosság mindennapi életének fontos elemeit — ház, berendezés, eszközkészlet, viselet — eddig kevéssé ismert források, elsősorban végrendeletek és hagyatéki leltárak alapján kíséreljük meg bemutatni. TELKEK, LAKÓHÁZAK ÉS BERENDEZÉSEIK Kecskemét ezekben az évtizedekben jellegzetes mezővárosi látványt nyújtott. A templomok és középületek közvetlen szomszédságában szerény, nádtetős lakóházak sorakoztak. A központból a városkapuk felé irányuló főbb utcákon kívül számtalan zegzugos, görbe, sáros és szűk utcácska hálózta be a várost. A lakóházak építése tervszerűtlenül folyt. Egy-egy házhelyen többen is építkeztek. Az árkok és kapuk által határolt területen belül a város egyre zsúfoltabbá vált. A kortársak leírásain 3 BKML Nemesek összeírásai között. II. téka 159—161. p. Honoratiorok jegyzéke 1836.
