Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 8. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1984)
Helytörténet - Sz. Kőrösi Ilona: Adatok a reformkori Kecskemét életmódtörténetéhez
HELYTÖRTÉNET 109 s a korabeli céhlevelek városábrázolásain kívül ezt a képet erősítik meg a következőkben idézendő egykorú hivatalos feljegyzések is. 4 A jelentős károkat okozó 1819-es kecskeméti tűzvész után nagyszabású városrendezési munka kezdődött a belvárosban, amelynek irányítására külön bizottság alakult. 1819-ben a város Tűzi jegyzőkönyvében rögzítették, hogy az ezután kiosztandó telkek 160 Q ölesek legyenek, és „. . .a belső városban 138 Q ölnél kisebb fundusok ne csak meg ne hagyattassanak, hanem az ezen mértéket megütő fundusoknak birtokosaik is, egyedül tsak úgy maradhassanak helyben, ha egyébb eránt épületeik a' megkívántató bátorságra nézve alkalmatossan regulázhatok" 5 . A reguláció célja az volt, hogy ritkítsák a belvárosban sűrűn egymás közelében fekvő házakat és növeljék a tűzvész elleni biztonságot. A vármegyei rendszabás szerint a belső városban új nádtetőt tenni, nem szabad, és 12 év alatt a nádfedeles házak „bátorságos tető alá vetessenek". Sok lakos valóban cseréppel fedte ezután az épületeit, de a kilátásba helyezett büntetés ellenére is csak lassan-lassan tűntek el a nádtetők. 6 1840-ben tizedgyűléseken hívták fel ismét a lakosság figyelmét a biztonságos építkezésre, és kihirdették, hogy a következő év Szent György napjától kezdődően nem engedélyezik a fakéményeket sem, a még akkor is fennálló fakéményeket le fogják bontani. Ugyanezen a tizedgyűlésen hangzott el, hogy mindenki gondozza a háza mellett levő gyalogjárdát. ,,. . . többen a magok hazaik mellett levő gyalog utat nem hogy igazgatnák, hanem hol felesleg való feltöltéssel, hol árkolással, hol pedig pernyének és egyébb szemétnek reáhordásával elrontják, annálfogva újabban felszóllíttatnak a lakosok, hogy nem várván azt hogy mindent a Város tsináltasson, a házaik mellett elmenő gyalog utat alkalmatos egyengetés vagy 4 SZOKOLAY HÁRTÓ J., 1844., SZABÓ Richard 1845. 822., KUBINYI-VAHOT 1980. 119. 5 BKML Kecskemét város Tanácsának iratai. Közigazgatási iratok 1833—95. sz. Kiv. a város Tűzi jegyzökönyvéből. 6 Mint Bálintné Mikes Katalin utal rá tanulmányában, a Magisztrátus tagjainak járandóságához még ezekben az években is hozzátartozott a nád, amellyel épületeiket fedték. BÁLINTNÉ MIKES K. 1979. 38. Szokolay Hártó János 1844-ben megjelent munkájában arról ír, hogy a tűzvészekből még nem tanult kellőképpen a lakosság, mert továbbra is sok a nádtetős ház. ,, . . . még ma is látjuk gyakran, hogy a' fundus regulázásra felsőbb helyekről kirendelt városi építtető kiküldöttség miért kénytelen hunyni szemeket. Isten is tudja miért, de mi is tudjuk a'környülállásokból, némellyeknek ön kivallásaikból is, hogy még a' város kellő közepén eső némelly házakat mikint foltozgatják még máig is náddal s' mikint takarják a' régi nádból alakult belső tűz fészket fölül reájok dísztelenül rácsolt nedves mert olcsó deszkákkal. Meglehet, hogy néhol az elnyomatott ínséges szegénység sír a' nádas és deszkás házak fedeléről? meglehet azomba! de nem foghatom meg, mert sok illy házakban lakóknak ékes nejeik ha elengednék a' 70 's 80 vforintba kerülő nevettséges. szarkafészek alakú főkötőt, a' sárga, vörös, vagy zöld nagy selyem kendőt, a' suhogó széles ráncos selyem szoknyát, és színes selyem kötőt, mellyekkel czifrákodva, zsíros subás férjeik után távolabbról a' templomba páváskodnak, bizom igen könnyen és hamar cserép zsindelyre vehetnék a' ház fedelet ..." SZOKOLAY HÁRTÓ J., 1844. 147.
