Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Gajdócsi I.: Előszó

valamennyi jelentős könyvtárában, kutatóhelyein. Különlenyomatai hozzáférhetők mind a hivatásos, mind az öntevékeny kutatók számára. De a CUMANIA évről évre messzibb jut a világban is, és egyre több ország tudósai, kutatói számára hírmondó a Duna—Tisza közi táj múltjáról, az itt élt, vagy erre vándorolt népek sorsáról. A szomszédos szocialista, és más európai országok múzeumai, egyetemei mellett Amerikából, sőt Japánból és Ausztráliából is keresik, igénylik köteteit, s a tartalomtól függően, változó terjesztési körben 40 ország közel 250 kutatóhelyének, tudományos műhelyének munkatársai számára elérhető. Viszonzásul — az aprónyomtatványokat nem számítva — évente több mint 350 kötet a csereképpen kapott kiadványok száma, amelyek egyrészt, ha olykor szemelvényszerűen is, betekintést nyújthatnak a világ számos táján végzett munka tendenciáiba, elméleti és gyakorlati módszereibe, problémáiba, másrészt nélkülözhetetlen s egyéb módon beszerezhetetlen anyaggal gyarapítják könyvtárunkat. De különösen hasznos ez a csereanyag a megnövekedett megyei kutatógárda látókörének, szakmai felkészültségének érdekében és jó kontroll a nemzetközi összehasonlításra. Külön tanulmányt érdemelne az e műhelyben dolgozó tudományos kutatógárda összetétele, kötődése, együttmunkálkodásuk módszere, stílusa. Nyilvánvaló ma már, hogy a sorozat ösztönzésére felzárkózott tucatnyi öntevékeny kutatóból, valamint az alföldi kutatóközpontok, szomszédos megyék, s legfőképpen az országos múzeumok, akadémiai intézetek, egyetemek munkatársaiból verbuválódott össze a CUMANIA szerzőgárdája, s hogy ez utóbbiak meghatározó szerepe, húzóereje vitathatatlan a kötetek színvonalában, szakmai tekintélyében. így az újabb régészeti, néprajzi és újkori történeti kötetek nem csupán azáltal jelentettek előrelépést, hogy a posthumus munkák kötelezettségein túljutva a legújabb, a korszerűbb gyűjtésű anyagot adták közre, hanem azáltal is, hogy a CUMANIA nem csupán a megye belső tudományos életének egyik tükre lett, hanem egy kicsit országos fórummá is vált. Ezzel együtt kutatóink is bekapcsolódtak az ország tudományos vérkeringésébe, s ez a kölcsönös gyümölcsöző együttmunkálkodás nem korlátozódott csupán a publikációs tevékenységre, hanem kiterjedt az igényesebb feltárás, gyűjtés és a közművelődés területeire is. A leírtak igazolásának jó példája az a feltárás, melyet az ELTE Régészeti Tanszéke végzett a megyei múzeum hatékony közreműködésével és hathatós anyagi támogatásával történelmi nevezetességű emlékhelyünkön, Alpáron (ma Tiszaalpár). A szántóvető, állattenyésztő bronzkori lakosság, a Duna— Tisza közét először sűrűn megszálló népesség telepének, emlékanyagának, gazdálkodásának és harcos történetére valló földerődítményének sokoldalú értékelése a VII. kötet teljes terjedelmét monográfiaszerűén csaknem betölti. Az olvasó egy előszó utolsó bekezdésétől általában a sommás ajánlás argumentumait várja. Most ez azért sem könnyű, mert egy közel tíz éves vállalkozást szükséges a tudós, a történelmet kedvelő olvasó és a megye érdeklődő közvéleménye számára mérlegre tenni, méghozzá nem kilépve a bevezető műfajából; utalni kötetekre, amelyek elé a többi között Ortutay Gyula, Romany Pál, Korek József írt beköszöntőt; érzékeltetni, hogy tudományos elismertségben, földrajzi távolságban meddig jutott el ez a kiadványsorozat. Bárhogy nézem és vizsgálom: szép és eredményes a megtett út. Meggyőződésem, hogy ebben a színes, többnemzetiségű, a múlt adósságait is törlesztve fejlődő megyében a viharos történelemnek még vannak fel nem tárt, ki nem mondott eseményei, történései, amelyek több kötet anyagában ötvözhetők a ma és talán a holnap számára is közhasznú tanulsággá. Dr. Gajdócsi István 8