Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára

A további Vatya-kapcsolatok már egy új korszak kezdeteit tükrözik. Ezek sorában első helyen állnak a kelebiai temető Vatya—

III. leleteivel kimutatható összefüggések.

21 Ezek az összefüggések éppen az alpári ásatások fényében váltak jelentőssé, iránymutatók a Vatya—

III. és a Vatya—Koszider időszak elmosódó egybetartozása-elkülönítése felderítéséhez. Vatya—Koszider típusok Bütykösperemű, iveit oldalú, tojásdad testű magas fazekak. Alpár talán leggyakoribb fazék („urna") formája, az 1949—1977. évi ásatásokból több, mint 60 db különböző méretű került elő valamennyi rétegből, s szinte mindegyik leleteket tartalmazó gödörből (III. t.2—3; IX. t. 4; XII. t. 1; XIII. t. t. 8—9; XVII. t. 7—10; XX. t. 1—2; XXII. t. 6; XLII. 1, 4). Ugyanilyen bütykösperemű fazekakból került elő Dunaújváros—Kosziderpadláson a kincshorizontnak nevet adó I. és II. bronzkincs

22 és az ócsai koszideri-típusú bronzkincs.

23 Számos példányban előfordul a Kosziderpadlás 1951. évi legfelső rétegében

24 és az 1957. évi zárt „koszideri típusú" gödrökben, többnyire sima felülettel, de függőlegesen bekarcolt vonalkötegekkel díszített változatban is. A Kosziderpadlás körüli urnatemetőben jellegzetes koszideri bronzokkal együtt jött elő a 854a. sírból, jellemző Solymár—Várhegy „koszideri" Rákospalota típusú telepanyagára.

25 Rétegtani helyzete Tószeg—Laposhalmon is egyértelmű. 1912-ben a II/2b fogásban (felülről a 2. nívóban), 1948-ban a d. nívóban (=4. ásónyom) tehát a 90 cm feletti felső rétegben

26

, 1973-ban pedig közvetlenül a humusz alatti I. szintben kerültek elő ép

27 illetve töredékes példányok. 21 A kelebiai temető Szeremle-típusú leleteit a Szeremiecsoportról írott dolgozataikban BANDI G. és KOVÁCS T. a névadó szeremlei temető leleteivel egykorúnak és egyenértékűnek ábrázolták, s a kelebiai temető vonatkozó anyagát a Szeremle-csoport fontos lelőhelyeként tartják számon: BANDI, G-KOVÁCS, T., Die historischen Beziehungen der bronzezeitlichen Szeremle-Gruppe. ActaArchHung 22, 1970, 28 skk és 1. kép (elterjedési térkép) valamint UŐK, JPMÉ 14-15, 1969-1970 (1972) 102 — 103. — Ennek megfelelően a kelebiai temetőt a „középső bronzkor végére" vagyis — szerintük — a koszideri-korszakra keltezték, Vatya-leleteit pedig a VatyaKoszider-típus iskolapéldájának tekintik. Kovács Tibor álláspontját a közelmúltban is fenntartotta (ArchÉrt, 105, 1978, 218). — Mivel a nyilvánvaló tévedéshez magam is alaposan hozzájárultam azzal, hogy a Szeremle-csoport egyetlen nagy és hiteles leletkomplexumát, a névadó szeremlei temetőt, a mai napig nem tettem közzé, itt most csak az alpári helyzet megértéséhez elengedhetetlenül szükséges észrevételeket teszek. A kelebiai — Vatya III. korú — temetőben talált „szeremlei" típusú leletek és a névadó lelőhelyről származó klasszikus Szeremle-típusú leletek között lényeges különbségek vannak, az előző az eddig ismert legkorábbi megjelenési formája, mintegy előfutára az utóbbinak. Helyes elnevezése tehát Proto-Szeremle-típus, amit a továbbiakban megkísérlek alkalmazni. A kelebiai temető a benne előforduló bőséges Perjámos-(Szőreg-Gerjen-) típusú edény (urnák, kancsók, bögre, tál) tanúsága szerint egykorú a Szőreg 4—5 = Gerjen C—D. fokozatokkal. Döntően igazolja ezt a baksi 51. gödör edényegyüttese (v. ö. GOLDMAN A. GY.-SZÉNÁSZKY J., Megjegyzések a vatyai kultúra délalföldi kapcsolataihoz. MFMÉ 1971—1, 263 skk, 2. kép 1—5 és 1. kép 6, - az 1. képen szereplő Nagyrév-leletek természetesen csak belekeveredtek a gödör anyagába). Következésképp a Szőreg 4—5 típusokkal együtt talált Vatya-típusú leletek is a Pre-Koszider, Vatya-III. fázisba tartoznak. Ebben az időben tűnik fel először s jut kapcsolatba a Vatya III. fázissal a Proto-Szeremle csoport, amely ekkoriban mintegy átmeneti stádiumban van a Középső Bronzkor 3. elején megszűnő, pontosabban: a Duna mentére, a Sió-torkolat és a Tisza-torkolat közötti területre átköltöző Észak-dunántúli-Mészbetétes Kerámia és a fokozatosan kialakuló Szeremle-csoport között. A kifejlett Szeremle-típus valami egészen más, nemcsak az edények anyaga, formája, díszítése, hanem főleg a temetkezés rítusa és a sírleletek összetétele változik meg. A Vatya-Koszider-korú telepeken többnyire már a klasszikus Szeremle-típus áruja jelentkezik, amely lényegesen bonyolultabb és sokrétűbb, mint ahogyan azt a fent jelzett dolgozatok típustáblázatai leszűkítik. Alpáron szerencsésnek mondható, hogy mind a Proto- mind a KlasszikusSzeremle-típus megvan. — A szeremlei temető anyagának közlése előtt, — amely e sorok írójának soron következő bronzkori anyagfeldolgozása — nem tartanám lovagiasnak és célszerűnek a további vitát, hiszen a vita alapja csak maga az anyag lehet. Azt viszont sajnálom, hogy a kelebiai temetőt, amelyet a sokszorosan elhibázott leltárkönyv figyelmen kívül hagyásával, sőt esetenként az edényekre (szintén utólag) ráírt sírszámok figyelmen kívül hagyásával, a helyszínen készült ásatási naplót és sírrajzokat alapul véve nagy munkával igyekeztem rendezni, a fent említett publikációk az utólag készült leltárkönyv tévedéseihez igazodva ismertetik. 22 MOZSOLICS A., Archäologische Beiträge zur Geschichte der Grossen Wanderung. ActaArchHung 8, 1958, 123 — 124, XXI. t. 21 és 1. kép. MOZSOLICS A., Bronzefunde des Karpatenbeckens. Depotfundhorizonte von Hajdúsámson und Kosziderpadlás. Budapest 1966, 109, 48. t. 21. és 32. kép. 23 TOPÁL J., Bronzkori ékszerlelet Ócsárol — A Bronze Age Jewel Find at Ócsa. ArchÉrt 100, 1973, 3, 1—2. kép, — uo. 12, számos közölt és közöletlen párhuzamát sorolja fel Vatya-Koszider telepekről. Ennek ellenére sem tartja korjelzőnek(P). 24 MOZSOLICS, Bronzefunde i. m. 110. 25

ENDRŐDI i. m. II. t. 1-2. UŐ, Studia Comitatensia 9, 1980, 273, 15. kép, - helyes Késő-Vatya — VatyaKoszider kormeghatározással. 26 MOZSOLICS A., Ausgrabungen in Tószeg i. m. 40., 1. kép 27 BÓNA L, Tószeg-Laposhalom i. m. 93, 13. kép. — Az 1906 — 1927. évi tószegi ásatások során sajnos csak egy-két darabot gyűjtöttek és tettek el ebből a nyilván közönséges fazéknak ítélt típusból. 69