Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
más készleteket nem volt tanácsos a telepeken kívül elvermelni. A veremgödröket valamilyen okból (penészedés, férgesedés) bizonyos idő után betömték s újakat ástak helyettük. Arra vonatkozóan, hogy más egykorú bronkori teli-telepeinkkel ellentétben Alpár lakói valóban a telepen tárolták a kicsépelt gabonát, jó bizonyíték az I. szelvény 1. és főleg 2. szintjén zsákszámra szétszóródott búza. — Az alsó szintek nagy gödreinek a rendeltetése világos (49/Nagygödör, 74/2. stb.). Ezek az alaktalan, gödrös aljú mély vermek lösz- és agyagbányászásra szolgáltak a telep építésének idején. VII. ALPÁR BRONZKORI LELETEI A Várdomb fentebb ismertetett külső és belső települési szerkezetével összhangban a település rétegeiből előkerült leletanyag, elsősorban a kerámia, döntő (mintegy po°/ 0-os) többségben a Vatya-kultúra késői formakincsét képviseli. Önmagában is Vatya-jelenség a kerámia maradványok túláradó bősége, Alpáron 1974—1977ben 12852 db edény és cserép került elő. Egyáltalán nincs így más bronzkori kultúráinkban (pl. a Hatvankultúrában); a közép-európai Aunjetitz/Unetice, Halomsíros stb. kultúrák telepein pedig egyenesen elképzelhetetlen ez az edény- és cseréptömeg. Az alpári fazekasság alapja a Középső Bronzkor 3. fázisa idején kifejlődő Vatya— III. típusú kerámia. Oly annyira, hogy jellemzésére akár szórói-szóra is megismételhető volna a Vatya— III. edényművesség osztályozása. 1 Az alapformákat kevés kivétellel megtaláljuk: Tölcséresnyakú „urnák", telepen nyilván víztartó hombárok. Epek a 75/10. gödörből kerültek elő (XLI. 1.1—2, 4), töredékes tölcséres nyaka (IV. t. 2; VII. t. 8, 10; X. t. 5; XIII. t. 6, 10; LI. t. 1), keresztrácsos mintával vagy vonalkötegekkel díszített hasa (VI. t. 12—14; X. t. 10) és kúpos alja (VIII. t. 6; XI. t. 2; XIX. t.; 9; XXII. t. 8) valamennyi rétegben előfordult. Az urnatemetőkben ritka a hason egyes vagy kettős ujjbenyomásos léccel díszített változata 2 , ezek Alpáron nyilván elsősorban a háztartásokban használt nagyméretű tárolóedényekből maradtak meg. Előfordulnak 1 Mittlere Bronzezeit 60 — 68. 2 Mittlere Bronzezeit 38. t. 14: Dunaújváros-Kosziderpadlás, telepről; 39. t. 2: Áporka; 41. t. 4 és 42. t. 1: CeglédÖreghegy; 53. t. 1—2: Dunakeszi. belső oldalukon hegyes bütykökkel ellátott ún : pácoló hombárok is (XI. t. 4, 7), ez a Nagyrévelőzményekre visszamenő sajátságos edénytípus Alpárral egykorú telepen Solymár—Várhegyen 3 található. Feltehetőleg ugyanezzel a gyakorlati rendeltetéssel kapcsolatosak a hombárok felső felén előforduló (korábban „léleklyuknak" is értelmezett) kis kerek lyukak, amelyeket Alpáron éppúgy, mint Solymár—Várhegyen 4 vagy az urnaként felhasznált dunaújvárosi 829. nagy hombáron 5 , félköralakú, bevagdalt díszítésű lécbordák kereteznek (XXXII. t. 11; XXXV. t. 12; XXXVIII. t. 5), sőt, ez a díszítés lyuk nélküli díszítőelemként is előjön (LI. t. 4). Fazekak. A magas, hengeres, kissé ovális testű „urnák" Alpár leggyakoribb edényei, többségüket „bütykösperemű magas fazékként" mutattuk be, Középső bronzkori, klasszikus Vatya— III. előzményének peremén még nem volt bütyökdísz, (V. t. 8; XII. t. 10; XLII. t.2), a peremből kicsücskösödő négy bütyök csak a Középső Bronzkor legvégén lép fel és — mint alább meglátjuk — a VatyaKoszider korszakban válik jellemzővé. 6 Mély tálfa^ekak 1—2—4 füllel. A Vatya— II. fázis-, tói kezdve a Vatya-fazekasság egyik jellemzője; a magas, tagolt nyakú és vállú, gondosan megformált, jól égetett, gyakran simított felületű változatok azonban csak a Vatya— III. időszaktól kezdve jelennek meg és változatlanul tovább élnek a VatyaKoszider korszakban. Alpáron egyaránt előfordulnak díszítetlen vagy alsó felükön az „urnák" módjára, bekarcolt keresztrácsokkal illetve beseprőzött vonalkötegekkel díszített példányok (XII. t. 2, 4, 5; XIV. t. 13, 15; XLI. t. 5), sőt, a háztartásban használatos edényekről lévén szó, a legnagyobb kiöblösödésen ujjbenyomásos léccel is felemelésre alkalmassá tett fazekak (XII. t. 6; XV. t. 15, 17). Tószegen csak a legutolsó, Koszider-korszakban tűnnek fel nyilván új betelepülőkkel együtt. Kivétel nélkül a legfelső szintekből kerültek elő: 1907 felső réteg 7 , 1912 II/3 fogás a) szint 8 , 1927 3 ENDRŐDI A., A vatyai kultúra erődített telepe Pest megyében. Solymár-Várhegy (ELTE Szakdolgozat 1978) XXVI. t. 1. 4 ENDRŐDI A. i. m. XV. t. la-b. 5 Mittlere Bronzezeit 25. t. 1. 6 Mittlere Bronzezeit 67, — mindkettőre példákkal. 7 BANNER-BONA-MÁRTON i. m. II. rész, 116, 20. kép 15. 8 MNM Márton-féle különnapló 10/1912 III. 269. 67
