Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
alföldi „berendezési tárgyak" a korai és középső bronzkorban 22 (I. melléklet 1-3.). A kerek katlanok plasztikus díszítését a Vatya-kultúra nem veszi át alföldi szomszédaitól, nincs nyoma Alpáron sem. Ritkán alkalmaztak a tűzhelyek és kemencék alapozásához hőtartó cserépréteget ami (sokszor több rétegben) a Késő-Hatvan—Füzesabony—Gyulavarsánd körben meglehetősen gyakori. Kifejezetten Nagyrév-örökségnek 23 tekinthető viszont Alpáron a szabadtéri, vagy a házak falába beépített félovális vagy patkó alakú, tapasztott falú kemence: 1974—75 II. szelvény 5. és 6. szint (II. melléklet 4-5.). Az alpári telep földrajzi helyzetét tekintve kevéssé meglepő a 4—7 küllős rostéllyal ellátott hordozható tűzhelyek 2 ^ viszonylagos gyakorisága: 1974—75 I. 2., II. 2., II. 3., II. 6., 1977. 5—6. rétegek valamint a 77/4. gödör (13. kép). Ezt a szintén általános alföldi „berendezési tárgyat" Vatya-telepről eddig csak Dunaújváros—Kosziderpadlásról ismertük, beépített edénnyel egybeformált változata is csak a Kosziderpadláson van meg. 25 Sajátos, a magyarországi középső bronzkorban egyedül a Vatya-kultúra telepeire jellemző jelenség a telepen belül megásott, kerek nyílású, rendszerint méhkas alakú gödrök nagy száma. Mozsolics Amália joggal jellemezte 1951. évi ásatása Vatya-rétegeit a dunaújvárosi Kosziderpadláson akképpen, hogy „gödörben gödör" alkotta őket. 26 Ugyanezt találta már Marosi Arnold Pákozd—Várhegy Vatya-telepén 27 , ezzel a kellemetlen zavaró körülménnyel kerültünk szembe a Kosziderpadlás 1957. évi leletmentése során, Baracs I— X. ásatási szintjében, ahol a szelvényfelületek közel 50%-át rombolták szét nagyméretű kerek, jórészt méhkas alakú gödrök, de 3—4 gödör törte át Aba—Belsőbáránd—Bolondvár 4x4 m-es szelvényének 28 padlórétegeit is. így nem csoda, ha Alpár—Várdomb 1949—1977 között feltárt kereken 170 m 2-nyi felületén 36 gödör került elő, még a bronz22 Mittlere Bronzezeit 251-252. 23 BANNER J.-BONA I.-MÁRTON L. i. m. I. rész 22. kép T3 és 24. kép H14. 24 Mittlere Bronzezeit 250. 25 Uo. 251. 20 MOZSOLICS A., Die Ausgrabungen in Tószeg im Jahre 1948. ActaArchHung 2, 1952, 63-64. 27 MAROSI A., A pákozdvári őstelep — Die urzeitliche Siedlung zu Pákozdvár. ArchÉrt 44, 1930, 56-58., 5354. kép, — az akkori felfogás szerint még „putriknak" írta őket. 28 KOVÁCS T., Aba-Belsőbáránd i. m. 132., 2. kép. kori sáncba is gödrök voltak beásva. Legjellemzőbb ebből a szempontból az 1974—75. évi I. szelvény, amelynek 64 m 2-es felületét 18 bronzkori gödör vágta át. Pusztán ásatástechnikai szemszögből nézve a gödrök különleges nehézséget okoznak, amelyért leletanyaguk csak ritkán kárpótol. A legjobb minőségű házpadlókat, falakat és felszíneket rombolják szét a tűzhelyekkel, kemencékkel s más „berendezési tárgyakkal" együtt, oly annyira, hogy ép Vatya-házpadló kibontására a réteges telepeken nem is lehet számítani. Még rosszabb, hogy a Vatya-telepek későbbi házait és padlóit korábbi, megtömöttnek vélt, felszínné egyengetett nagyméretű gödrök fölé építették. A nagyobb gödrök rendszerint megsüppedtek, a felettük haladó padló pedig lesüllyedt. Ez okozta Alpáron (III-IV. melléklet) és a többi telepeken, hogy a rétegek hullámossá váltak, ami felülről történő kibontásukat megnehezíti vagy lehetetlenné teszi, a rétegek leleteinek megbízható szétválasztásával együtt. A gödrök időrendi helyzete nem mindig tisztázható, a felső szétdúlt rétegekben kezdeteik csak szerencsével figyelhetők meg. Nehezebb kérdés, hogy milyen célból ásták a gödröket. Réteges telepeken belül nagyobb számú gödör csak a Nagyrév-kultúrában fordul elő (Tószeg, Baracs IX— XII. szint). Ám többnyire a legalsó szintekből az őshumuszba beásott sekély — fahamut tartalmazó, füstölő? — gödrökről vagy néhány agyagveremről van szó, a későbbiek során ilyenek rnár alig zavarják a Nagyrév-házak és utcák rendjét. Lényegesen kisebb vagy éppen minimális a gödrök szerepe a Hatvan—Füzesabony—Gyulavarsánd—Perjámos kultúrák teli-telepeinek klasszikus korszakában, a vermek, szemétgödrök ekkoriban a lakóházakon sőt a telepeken kívül voltak. Alpáron, az I. 75/10. veremgödröt (bothrost) vagy jelképes temetkezést leszámítva, nem sok fény derült a gödrök eredeti rendeltetésére. Azokat a kerek gödröket, amelyek nagyobb számú cserép és állatcsont töredéket tartalmaztak (pl. 75/1, 2, 12, 14, 77/1, 4, 6) egyszerű „szemétgödörnek" vélhetnénk. Nem tudjuk viszont, hogy betöltésük nem késői, másodlagos cselekmény volt-e. Más gödrök ugyanis kevés, vagy éppenséggel semmiféle „leletanyagot" nem tartalmaztak. — Eredeti rendeltetésük tehát sokkal inkább verem lehetett. Kútszerű, vagy méhkas alakú vermek olyan korban és körülmények között, amikor a gabonát és 66
