Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Bóna I.–Nováki Gy.: Alpár bronzkori és Árpád-kori vára
nagy kő hevert, ezek tamásztékul szolgálhattak, mert a hombárok oldalát a beömlesztelt gabona kifelé nyomta. 2. tűzhely. Rétegtanilag a 4. réteghez tartozott, azonban a hombárok és az 1. tűzhely szintjénél kb. 20 cm-rel lejjebb volt az alja, így azokat megelőzte és utóbbiak felépítése után már nem használták. Erősen töredékes állapotban került elő. Hasonlított az 1. tűzhelyhez, de az oldalát nem követhettük pontosan, lyukakat sem találtunk. A tűzhely alját itt sem sikerült pontosan meghatározni. A 4. rétegben nagy mennyiségű cserép volt, de több ép, illetve összetört, eredeti helyén maradt edény is akadt. Az 1. tűzhely DK-i peremén állt egy bütykös, ansa lunatával díszített füles edény. Ugyanitt szorosan a tűzhely pereme alatt két tál. Tovább DK-re, a tűzhelytől 60 cm-re egy füles korsó feküdt az oldalára dőlve. A 2. tűzhely DNy-i peremén egy öt-bütykös talpas tál állt, mellette egy őrlőkő töredéke. A 2. hombár D-i oldala és az 1. tűzhely között egy árkolt bütykös díszes korsó volt oldalra dőlve, ansa lunatás fülét a nyitó-árok profiljának nyesése közben vágtuk le, amikor a korsó még nem látszott. Mellette még egy bütykös díszítésű edény volt, darabokra törve. Az 1. és 3. hombár között egy ép őrlőkő feküdt vízszintesen, az eredeti járószinten. Az 1. hombár E-i széle mellett egy nagy edény, benne sok megszenesedett gabonaszemmel és kissé távolabb egy tál és egy korsó, utóbbiban ugyancsak sok gabonaszem volt. Az 1. hombártól É-ra több nagyobb áglenyomatos tapasztástöredék hevert. Ugyanezen a környéken egy lekerekített sarkú, lapos tapasztás töredék is előkerült, egyik oldalának szélén széles hornyolású vonalas mintával. A 4. réteg járószintjén, az említett edényekben találtakon kívül is, általában mindenhol nagy mennyiségű megszenesedett gabonaszem került elő, hol egy csomóban tisztán, hol pedig a szürke földdel keveredve. A hombárok töredékei a földvár belső területe irányában omlottak le és ezek között is sok gabonaszem volt, feltehetően a hombárokból kerültek ki. Magukban a hombárokban is, a viszonylag épen maradt aljukban is volt égett gabonaszem, kisebb csomókban. Végül az 1. tűzhelyet kell említeni, amelynek törmelékes kitöltésében és mellette is ugyancsak sok égett gabonaszem volt, ezek is a hombárok összeomlásakor kerülhettek ide. A bronzkori sánc tetején, annak legfelsőbb rétegében egy peremes bronzbalta volt a 77/6. gödrön kívül, de annak a beásásának a szélén, így azzal egykorú. A 4. réteghez három gödör tartozott: 77/1. gödör. (V. melléklet c). A bronzkori sánc legmagasabb részébe, egy kissé a külső lejtő felé vágták bele, a 3. réteg zárja le. Alja egyenes, felfelé kissé összeszűkül, nyílása tölcséresen erősen kiszélesedik. Mélysége 195, átmérője alul 150, összeszűkülő felső részéé 110, felső kiszélesedő nyílásának átmérője 175 cm. Kitöltésének alsó 40—50 cm-e sárga agyag, igen kevés régészeti lelettel. Ettől felfelé erősen kormos, hamus, faszenes rétegződések következtek, sok cseréppel, állatcsonttal. A leletanyag között volt egy tapasztás töredék is, amely a hombárok üreges talpával azonos. A gödör közepe táján nagy mennyiségű kagylóhéj volt egy csomóban. Alján 2—3 mm vastag fehér por volt. 77/2. gödör. (LXIII. t. 2). A bronzkori sánc tetejébe, annak belső oldalába vágták bele. A 4. réteghez csatlakozó hamus réteg zárja le, ezért a 4. réteg korai szakaszához tartozik. Az a—b metszetben a gödör oldala nem mutatott egyenes vonalat, de kibontásakor szabályos alakúnak bizonyult, lefelé szélesedett. Mélysége 170, alsó átmérője 150, felső átmérője kb 115 cm volt. Az a—b metszetben látható rétegződés szerint az alsó 50 cm-t egy 10 cm vastag sárga réteg választotta el, a kibontáskor azonban ilyen elkülönülést nem tapasztaltunk. Csak kevés edénytöredék és állatcsont volt a gödör sárgás színű kitöltésében, néhol kissé kcrmos foltok is mutatkoztak. 77/6. gödör. (LXIII. t.2). Az előzőkhöz hasonlóan ezt is a bronzkori sánc tetejébe, annak belső oldala felé vágták bele, a 3. réteg zárja le. Lefelé kissé kiszélesedik, nyílása tölcséres alakú. Mélysége 140, alsó átmérője 200, felső átmérője kb 215 cm. Erősen hamus földdel volt kitöltve, sok cseréppel és állatcsonttal. A felét tudtuk csak feltárni, a többi része bennmaradt a szelvény falában. 5—6. réteg A 4. réteg alatt 40—50 cm vastag, kemény, szürke réteg következett, viszonylag kevés lelettel, ennek alján egy ház bontakozott ki (LXVIII. t. 1. VI. melléklet c). A ház ÉNy-i falát sárga tömésfal jelezte, vastagsága 15—18 cm, a felső padlótapasztás felett 5—10 cm magasságban maradt meg. DNy-i oldalát a bronz44