Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)

Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek

1949. évi ásatás kivételével a fajok száma 10 alatt van. Közülük a Bromus arvensis és a Bromus secalinus 5, a Polygonum aviculare 4, az Agrostemma githago 4, a Bilderdykia Convolvulus 2, a Convolvulus arvensis 2, a Chenopodium album és a Lithospermum officinale 1 lelőhelyen került elő. A fajon belül a gyomok előfordulása szintén kismérvű volt, legtöbb esetben 1—4 db. A mennyiségben legtöbbet kitevő Bromus arvensis, a B. secalinus és a Chenopodium album termésmaradványa sem érte el a 20 db-ot. Gyommagvak a korábbi, hasonló korú telepfeltárásoknál is ritkán jelentkeztek. Ennek okát a gabonafélék betakarításának módjában, ezen kívül abban véltük, hogy a neolitikumban és a bronzkorszakban az árpa és a pelyvás búzafajok voltak nagyobb többségben. Ezeket éréskor a kalász tövénél letörve gyűjtötték össze, majd az így „learatott" termést a kalászokból kidörzsölték, esetleg enyhén pörkölték, hogy a gabonaszemeket a szorosan záró pelyvától és toklásztól megszabadítsák. A gabonafélék összegyűjtésének fenti módja a növénnyel együtt fejlődő gyomok magvait, majd ezt követő tisztítás a kalásszal együtt véletlenül összegyűjtött magvakat, szinte teljes mértékben képes volt elválasztani a tárolásra előkészített terméstől. Az a néhány gyom, ami ezek után mégis a leletek között maradt, kivétel nélkül a termesztett gabonafélék ismert, azokat napjainkban is gyakran „kísérő" gyomnövénye. A Bromusok, az Agrostemma githago, a Lithospermum officinale, a Pisum elatius ősszel és tavasszal egyaránt kikel és a gabonafélékkel együtt fejlődve a korai nyári hónapokban érleli meg termését. A Bilderdykia, a Convolvulus arvensis, a Chenopodium album a tavaszi gabona gyomnövénye. Magjuk a gabonafélék aratásával egyidőben, az előző gyomfélékhez hasonlóan érik be. Ezért mindkét csoporthoz tartozó gyomnövények zavartalan fejlődéséhez csak a gabonafélék között kedvezőek a feltételek, szaporodásuk ugyancsak itt biztosított. Ezeknek a gyomnövényeknek a gabonafélék közötti megjelenése számunkra a búza és árpafajok termesztésének közvetett bizonyítékai. Jelzik, hogy a vizsgált időszakban azokat hosszabb időn keresztül folyamatosan termesztették. ÖSSSZEFOGLALÓ A Kárpát-medence területéről archaeobotanikai szempontból rendkívül jelentősek a TiszaalpárVárdomb bronzkori lakótelepén folytatott régészeti kutatások. A régészeti leletek mellett először az 1920as években kerültek elő növényi maradványok, majd újabb leletek 1949-ben. A lakótelep feltárását 1974— 75-ben, ezt követően 1977-ben folytatták, ennek eredményeként a vatyai kultúra késői időszakából ismét kerültek felszínre növényi maradványok. A négy különböző időszakból származó ásatás növényi leleteinek feldolgozására a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1978—79-ben került sor. A leletek vizsgálatával választ kívántunk kapni arra, hogy mennyiben módosítja a növényi fajok előkerülésének számát a lakótelep több pontjáról származó növényi együttesek vizsgálata, másrészt, hogy milyen növényfajok termesztése volt ismert az adott időszakban. A négy tiszaalpári régészeti feltárásnál huszonkilenc Időpontról, negyvenkét tételben vizsgáltuk a növényi maradványokat. Ezek többségét a különböző Triticum és Hordeum fajok alkották, de számottevő volt a Lathyrus, Lens, Pisum előfordulása is. A Triticum monococcum 36 Időpontról került felszínre. Az 1920-as években feltártak kivételével a pelyvától már előzőleg különválasztott termés szenesedéit el, kalászorsó jelentéktelen mennyiségben volt. A feltárt leletek többségénél a T. dicoccon-nal keverten találtuk, 2 esetben azonban tiszta állományban. A T. monococcum szemtermések méretében, alakjában nem volt lényeges eltérés, viszonylagos kiegyenlítettség volt jellemző valamennyire. A Triticum dicoccon szemtermés 21 esetben, többségében a T. monococcummal együtt került elő. Három Időpontnál találtuk tiszta állományban, míg egy esetben közel azonos mennyiségű lencsével. A T. monococcumhoz hasonlóan ugyancsak kalászorsó és egyéb növényi rész nélkül, a tisztított szemtermése szenesedéit el. Morfológiai bélyegei ezeknek a T. monococcumétól jóval heterogénebb volt. Amíg az előbbi, a fajra jellemző bélyegeit még csírázáskor is megtartotta, a T. dicocconnál ezek a bélyegek nem minden esetben voltak egyértelműek. Ezért kalászorsó, kalásztöredék hiányában az 1974—75/G—

I, 1977/3., 6., 12., 14. sz. leletet sp.-vel jelöltük, bár közöttük többségében dicocconra utaló bélyegek is voltak. 15Д