Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
A leletek alapján a tiszaalpári lakótelepen a T. dicoccon a táplálkozásban, a T. monococcum-mal azonos szerepet töltött be. A tisztított szemtermések gyakori előfordulása a letelepedett, a gabonaféléket viszonylag magas színvonalon termesztő népesség jelenlétét bizonyítja. Triticum aestivum L. ssp. aestivo-compactum nagyobb mennyiségben az 1920. évi ásatásból származik. Az itt megmaradt kalászkák, az azokban lévő búzaszemek elhelyezkedése a tömör kalászú T. aestivumra jellemzők. Hasonló mennyiségű lelet a későbbiekben nem került elő. A lakótelepen 18 Időpontról vizsgált búza közelebbi meghatározás nélkül sp. jelölést kapott. Közöttük az aestivumhoz hasonlók is vannak, de a szemtermések meghatározása egyéb növényi maradványok hiányában bizonytalan. A T. aestivum jelentősége a bronzkorszak időszakában a T. monococcum és T. dicoccon mellett, azoknál jóval kisebb volt. A gabonafélék közül az árpát a tiszaalpári lakótelepen két lelőpont kivételével mindenütt megtaláltuk. Közülük kilenc esetben főnövényként, ahol a búza, vagy a lencse jóval kisebb mennyiségű volt. A H. vulgare var. nudum az 1920-as évi feltárásnál nagyobb mennyiségben került elő, de a későbbi ásatásoknál csak toklászos árpát találtunk. A többséget kitevő toklászos árpa méreteiben, morfológiai bélyegeiben nem volt lényeges eltérés. Az inkább zömök, középső részüknél legszélesebb, szimmetrikus szemek a többsoros árpa termését feltételezik, ugyanakkor az 1977/4., 8., 10—L, 11., 12. sz. leletben az aszimmetrikus szemek száma eléri a négysoros árpákra jellemzők arányát. (1 : 2.) A szemtermések átlagmérete alapján feltehető, hogy a lakótelepen a tömött kalászú többsoros árpát termesztették. A Tiszaalpár-Várdomb-i leletek morfológiai bélyegeinek összehasonlítása a hasonló korú árpáéval ugyanakkor a toklászos árpa több változatának termesztését feltételezi a Kárpát-medence területén. A szénhidráttartalmú gabonán kívül számos növényi fehérjében gazdag mag is felszínre került. Közülük gyakoriságát tekintve első a Lens culinarís. Amíg a neolitikumban Magyarországon csak szórványként egy lelőhelyen (Dávaványa) jelentkezik, a bronzkorszakban már gyakoribb jelenlétéről van tudomásunk, de egyik lakótelepről sem került elő ebben a korszakban a tiszaalpárihoz hasonló mennyiségben. Magját a lelőpontok 70%-án találtuk, az 1974—75/A— I—II., G— II. sz. leletben tiszta állományban, míg a lakótelep többi részéről a búza és árpafajokkal együtt került elő. Ezeken a helyeken arányuk közel 50% volt. Méretük 2,7—3,0 mm közt változott, hasonló nagyságúak a korábban feltártakhoz, de méretük megegyezik Európa más korai lakótelepéről származó, aprómagú conv. microsperma-val is. A tiszaalpári lakótelepen a Latbyrus sativus 13 lelőhelyről, közülük hat esetben főnövényként került elő. A ma termesztett magvaktól annyiban különböznek, hogy ezek oldalélei inkább lekerekítettek, mint élesek, kevésbé laposak, hosszúságuk és szélességük nagysága között kisebb az eltérés. A szegletes lednek az előbbi hat esetben a gabonától elkülönítve, tiszta állományban volt. Ez a körülmény valószínű a lednek magjának toxicus tulajdonságával függött össze. Ennek ismeretében táplálékként való felhasználás előtt lehetséges, hogy áztatták, vagy pörkölték, ezáltal kedvezőtlen tulajdonságát részben csökkentették, ezt követően keverték a gabonafélék közé. Rangsorban a harmadik, magas fehérjetartalmú növényi lelet a lakótelepen a Visum sativum ssp. arvense volt. Egy esetben egyharmadát képezte a nagyobb mennyiséget kitevő növényi maradványnak, 12 esetben szórványként jelent meg. A magvak többsége kisméretű, gömbölyű, sima héjú, míg a cukorborsóra jellemző ráncos, kissé szögletes típus kevesebb számban volt. Ez időszakban valószínű a gabonafélék kísérőnövényeként magját meghagyva azokkal együtt tápláléknak hasznosították. A régészeti feltárások közül először itt került felszínre a rostot és olajat tartalmazó Unum usitaiissimum magja. Az elszenesedett magvak mérete rendkívül kicsi. A leletekben magvakon kívül egy kettétört toktermést is találtunk, a bennük elhelyezkedő magvak kisebb deformálódással megmaradtak. Len magja ebben az időszakban Európa régészeti telepein ugyancsak jelen volt, de ezek a tiszaalpárinál méretben nagyobbak. A növényi leletek között rendkívül kisrészben voltak jelen a termesztett gabonafélék kísérő gyomnövényei, közülük kis számuk ellenére is, az áttelelő egyéves Bromus arvensis, Б. secalinus, Agrostemma Githago, Lithospermum officinale, az ugyancsak egyéves, tavasszal kelő és a gabonafélékkel termésüket egyidőben érlelő Bilderdykia Convolvulus, 155
