Horváth Attila szerk.: Cumania 7. Archeologia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1982)
Hartyáni B.: A Tiszaalpár–Várdomb bronzkori lakótelepről származó mag- és termésleletek
jellemezték minden esetben a vizsgált, tönkének vélt növényi maradványt. Ezért kalászorsó, kalásztöredék hiányában a változékony összetételű 1974—75/G— I. 1977./3., 6., 8., 12., 14. sz. búzaleletet sp.-vel jelöltük, bár közöttük a szemtermések többségének dicocconra utaló bélyegei voltak. A tönkebúza változékonysága a korábbi régészeti feltárásoknál is jelentkezett. Ezeknél azonban kalászorsó is maradt, ami a faj meghatározását biztosabbá tette. 18 Az ismertetett és a feltételesen dicocconhoz soroltak alapján bizonyos, hogy a tiszaalpári lakótelepen a tönké az alakorbúzával azonos szerepet töltött be az ott lakó népesség táplálkozásában. Tisztított szemtermésének gyakori előfordulása egy ben a letelepedett, a gabonaféléket viszonylag magas színvonalon termesztő népesség jelenlétét bizonyítja. A közönséges bú^a (Triticum aestivum L.) Az utóbbi évszázadban a köztermesztésben első helyre kerülő csupaszszemű búza vad faját nem ismerik. Származástörténetével számos kutató foglalkozott, ennek ellenére kialakulása körül még mindig vannak lezáratlan viták. A származástörténetével foglalkozó botanikusok többsége szerint ez a búzafaj a vad tönkének (T. dicoccoides) a kecskebúzával való természetes kereszteződésével kezdődött. A két primitív faj kereszteződéséből létrejött hibrid növényt a hexaploid fajokkal való további hibridizáció és a gén változatok sora követett. 19 Ennek helye Elő-Ázsia területe, délkelet Anatolia, Irán északnyugati, Irak északi területe lehetett, ahol természetes populációban élnek együtt azok a kiinduló fajok, melyek résztvettek a hibridizációban. A közönséges búza maradványa a tönkével együtt innen került elő i. e. 5500 körül datált rétegből, ahol eltérő szemtermésével és kalászkamaradványával szembetűnően különbözött a tönkétől. 20 A búza származástörténetével foglalkozó botanikusok között nem zárult le a vita abban sem, hogy a hosszú ideig külön fajként számon tartott, ugyancsak csupaszszemű T. compactum önálló hexaploid búza18 JANUSEVICS, Z. V.: a 4. jegyzetben i. m. 40-41. 19 ZSUKOVSZKIJ, P. M. : Kultúrnüje rasztenija u ih szorodicsi. L. 1971. 20 JANUSEVICS, Z. V.: a 4. jegyzetben i. m. 40. fajnak tekinthető, vagy alfaját képezi a közönséges búzának. Az utóbbi években azonban a rendszerszők többsége Schiemannt követve a törpebúzát (T. compactum L.) a közönséges búza alfajának fogadta el. A számos régészeti ásatásoknál ez a típusú búza került elő az európai neolitikus lakótelepeken, de késő neolitikus leleteiről Egyiptomból, bronzkori maradványáról Kisázsiából is beszámoltak. 21 A törpe és a közönséges búza szemtermése, kalászfelépítése között legszembetűnőbb különbség abban mutatkozik, hogy a törpebúza szemtermése rövid, széles, keresztmetszete kerekded, a kalász alakja tömör. A Kárpát-medence területéről a neolitikumból Zánka-Vasútállomásról, a bronzkorszakból FelsődobszaVárdomb-i, Süttő-Hosszúvölgy-í ásatásnál kisebb számban volt, de a pelyvás búzafajok között ebben az időszakban nem képviselt nagyobb mennyiséget. 22 A törpebúza hazai előfordulásának számbavételét változatlanul megnehezíti az a körülmény, hogy szemtermése rendkívül hasonló a közönséges búzáéhoz, attól kalász, vagy kalászkatöredék nélkül megkülönböztetése bizonytalan. Ilyen maradványok azonban a tiszaalpári ásatásokig nem kerültek elő. A jelenleg vizsgált lakótelepen a törpebúza az 1949 évi ásatásból származik, amelynek pontos rétege ma már nem azonosítható. Az itt talált búza rövid, kerekded, a pelyvás búzáktól eltérően csúcsi részük feltűnően széles, a szemek keresztmetszete hengeres alakú. Eredeti formájukat ugyan a közeli tűz feltehetően deformálta, de ezzel együtt is zömökebbek a tönkétől. A megmaradt kalászkák, az azokban levő búzaszemek elhelyezkedése tömör kalászkiképzésre utal. Nyitott kérdés marad egyelőre, hogyan jutott el ez a búzafaj a lakótelepre. Az eddigi hazai törpebúza leletek a tönké között szórványként jelentkeztek, követve annak terjedését a Balkánon keresztül észak felé. Ismeretes, hogy szemtermését, kalászmaradvá21 HOPF, M. : Untersuchungsbericht über Kornfunde aus Vrsnik. Zbornik. Stipszkiot Naroden Muzej II. Stip. 1960-61. 44. ua. Bericht über die Untersuchung von Samen und Holzkohlenresten von der Argissa-Magula aus der präkeramischen bis mittelbronzezeitlichen Schichten, In: Milojcic, V., Boessneck, J. und Hopf, M. о Bonn. 1962. 109. WILLERDING, U.: az 5. jegyzetben i. m. 238-239. 22 P. HARTYÁNYI B.-NOVÁKI GY.-PATAY Á.: az 1. jegyzetben i. m. 80. TEMPIR, Z.: а 3. jegyzetben i. m. 77-86. 148
